Időnként valami furcsa, fájdalmas boldogság fogott el. Magamat éreztem csodálatosan öregnek, mintha itt felejtettek volna a fóliánsok korából, hogy értetlenül bámuljak a mai emberekre.

Kapcsolódó idézetek

1. Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.
2. Olyan érzés volt, mint a régi szép időkben, de közénk állt és elválasztott minket egy nagy kupac, a kimondatlan minden, amit magunk közé, a szőnyeg alá söpörtünk, s olyan magasra tornyosult, hogy már szinte az arcát nem láttam tőle. Cecelia Ahern
3. Már el is felejtettem, hogy milyenek az egyszerû emberek, kimeredt szemmel néztem, ahogy egy öregúr némán napfürdőzött egy padon, egy asszony a bevásárlását végezte, egy fiatal pár ölelkezve sétáltatta a kutyáját. Ezek a szimpla dolgok elvesznek a börtönben. Úgy éreztem magam, mint turista egy távoli országban, vagy ûrhajós egy idegen planétán. Nelson Mandela
4. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo
5. Ha néha-néha összehasonlítottam magam másokkal, gyakran voltam büszke és beképzelt, de ugyanakkor gyakran levert és megalázott. Gyakran tekintettem magamat zseninek, gyakran félőrültnek. Nem tudtam osztozni a velem egykorúak örömeiben és életében, emiatt gyakran vádoltam magamat, aggodalmak közt vergődtem, mintha reménytelenül el lennék tőlük választva, mintha az élet el lenne zárva előlem. Hermann Hesse
6. Az ember egyszerre öreg és egyszerre gyermek. És nem érti, hová tûnt a közbeeső hosszú idő, amelyet olyan fontosnak szoktak tartani. Ingmar Bergman
7. Nem volt sok örömöm az életemben. De néha boldog voltam, és ezért nem fáj, ha arra gondolok, hogy öregszem. Rejtő Jenő
8. Néha úgy érzem, perifériára szorultam. Elmegy mellettem az élet, mindenki babákkal, gyerekekkel veszi körbe magát, mindenkinek más lesz a prioritás, én meg itt ragadtam, mint valami furcsa különc, aki lehet, nem is jó semmi fontosra. Furcsa innen figyelni az élet menetét, olyan, mintha a sor mellett menetelnék. Szentesi Éva
9. Van valami varázslatos abban, hogy megöregedtem, hisz bölcsebb vagyok, mint valaha.
10. Néha pont úgy érzem magam, mint az a kislány, aki egykor gyerekként voltam. Nem tudom, vajon tanultam-e valamit az életemből.