Gondoljunk csak egy elektromos autó akkumulátorára, amely akár tíz évet is kibír. Tízévente vissza kell dobni a kemencébe és újrahasznosítani, és minden alkalommal 5 százalék új anyagot kell hozzáadni (a lítium esetében még többet). Száz év múlva az akkumulátor eredeti nyersanyagainak kevesebb mint 60 százaléka van csak meg. A maradékot újra meg újra fel kell majd hozni a föld színére: folytatódik a robbantás, a lecsapolás és a feldolgozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor eltûnik valami negatív, és pozitív kerül a helyére: olyan ez, mint egy áramkör. Elég, ha csak egy biztosíték rossz, máris dobhatod ki az egész egységet. De ha kicseréled a biztosítékot, minden mûködik újra. Lewis Hamilton
2. Az öregedés biológiai mechanizmusát egy lehasznált, ócska autó mûködéséhez tudnám hasonlítani, amely kattog, zörög, majd egyszer csak leáll. Az autó rendszeres karbantartása, a kopott alkatrészek folyamatos javítása és cseréje megakadályozhatta volna a végleges leállást. A megelőző karbantartás azonban drága mulatság, amire nem mindig jut pénz és idő, ezért aztán nem is mindig, illetve nem mindig megfelelő módon kerül rá sor. A testünk is megelőző karbantartást igényel. Rudi Westendorp
3. A Földön minden összefügg, és a Föld a Naptól függ, az eredeti energia forrásától. Az emberek nem tudnák a növényeket utánozva begyûjteni a Nap energiáját? A Nap 90 perc alatt annyi energiát ad át a Földnek, amennyit az egész emberiség egy év alatt fogyaszt el. Amíg a Föld létezik, a Nap energiája kifogyhatatlan. Annyit kell tennünk, hogy nem fúrjuk tovább a Földet, hanem felnézünk az égre.
4. Élhetek... levegő nélkül egy-két percig, víz nélkül talán három-négy napig. Élelem nélkül még tovább, akár harminc, negyven napig. Fény nélkül pedig évekig is. Létezhetek. Nélkülük. Egy kis időre mind nélkülözhető. Mindegyik lételem. De van mégis egy, ami nélkül egy pillanatot sem élhetek. Aki nélkül nem. Már nem. Nélküled. Csitáry-Hock Tamás
5. A Nap kihûl, a bolygó elsötétül, az ember kihal. Én azt mondom, rendben, és akkor? Ez még nem következik be újabb 10 milliárd éven belül. Most élünk. Mármint a most-ban élünk. Meg kell ragadnunk a jelent két kézzel. Át kell mennünk a fényen, felmelegedni a naptól... amíg csak lehet.
6. Mindenbe bele van építve a vége, ugye. Úgy értem, hogy egy százwattos villanykörtét hétszázötven órányi világításra terveztek. A nap ötmilliárd év múlva ki fog hunyni. Mindennek és mindenkinek megvan a szavatossági ideje. A macskák általában tizenöt évig húzzák, talán kicsit tovább. A kutyák csak tizenkettőig. Az átlag amerikai huszonnyolcezer napot lát születésétől fogva, ami azt jelenti, hogy van egy meghatározott idő, évre, napra, percre pontosan, amikor véget érünk.
7. Korábban nagyon megörültem az elektromos autóknak is, de kiderült, hogy az akkumulátorgyártás is egy gigantikus probléma. És miközben vannak ezek a tényleg bonyolult kérdések, még mindig hiszek abban, hogy minden egyes PET palack, amit nem dobok el - én, ön, meg ő -, azzal is előrébb vagyunk. Udvaros Dorottya
8. Amikor az élő dolgok meghalnak, az erő megmarad a testükben, ezért tudunk erőt csinálni, ha például elégetjük a fákat. A halott dolgok, amik nem égnek el és nem eszi meg őket semmi, néha a földbe mennek, és viszik magukkal az erőt is. Hosszú idő alatt, a föld súlyától és melegétől sok ilyen halott dologból különféle kő, víz vagy levegő lesz a földben, de még akkor is bennük marad az erő. Ha ilyeneket találunk, elégethetjük őket, hogy egyszerre kivegyük belőlük a napból nagyon hosszú idő alatt összegyûlt erőt. Randall Munroe
9. Az emberi test minden egyes sejtje átlagosan 7 évente kicserélődik. Mint a kígyóknál, utunk során ledobjuk bőrünket. Biológiailag újjászületünk. Kereshetjük a változást, valószínûleg keressük is. A változás azonban nem látható. Legkevésbé saját magunk számára. De mindannyian változunk. Teljesen, örökre. Amikor olyanokat mondunk, hogy "az ember nem változik", az csak az őrült tudósokat hajtja, mert minden tudomány szerint az egyetlen állandó a változás. Az energia, az anyagok állandóan változnak. Alakváltozás, összeolvadás, felnőtté válás, halál. Ez az az út, amit az ember nem változtathat meg. Ezekbe a dolgokba kapaszkodunk ahelyett, hogy azzá válnánk, amik lehetnénk. A régi emlékekbe kapaszkodunk ahelyett, hogy újakra tennénk szert. Az út, amelyhez hittel ragaszkodunk, minden tudomány ellenére... ezek azok a dolgok, amik változatlanok az életben. A változás állandó. Az, hogy változást tapasztaljunk meg, csak rajtunk múlik. Úgy vesszük, mint a halált, vagy mint egy második esélyt az életre. Ha kinyújtjuk az ujjainkat, elveszítjük a fogást, és vele együtt a színtiszta adrenalin érzését. Bármelyik pillanatban kaphatunk egy új esélyt az életre. Mindig újjá tudunk születni.
10. Fenntarthatósági szempontból ez a legrosszabb, amit tehetsz - rosszabb, mint két nappal a lejárat után kidobni az élelmiszert, rosszabb, mint évente háromszor Ausztráliába repülni, rosszabb, mint puszta hiúságból és unalomûzésből ruhákat vásárolni -, ha gyereket vállalsz. Minden emberi lény hatalmas teher, egy test, amelyet meg kell szülni, aztán kilencven éven át melegen kell tartani, szállítani kell, javítani és karbantartani. Lehet úgy érvelni, hogy a gyerekekre szükség van az emberiség fennmaradásához, de a bolygó már így is túlnépesedett, és azok számára, akiknek ilyen igényeik vannak, bőven akadnak olyan gyerekek, akiket örökbe fogadhatnak, nevelhetnek, és akik társaságot jelentenek. Jens Liljestrand