Ugrás a tartalomra
Ha a mesében a sárkányt kell legyőznie a hősnek, akkor a valóságban az egyik legfélelmetesebb ellenség, amivel nap mint nap meg kell küzdenünk, a figyelmetlenség és a sietség szörnye. Egyre kevesebb idő van leülni, és "csak úgy" kötetlenül beszélgetni, együtt vacsorázni, nevetgélni, mesélni.
Kapcsolódó idézetek
-
Az idő, szelíd szörnyeteg,
számon tart minden ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
az idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
igényt tart létedre.
-
A sárkányunkat, démonainkat, rossz szellemeinket nem megölnünk kell, mert megölni úgysem lehet őket, és ha mégis megpróbáljuk, legközelebb más irányból támadnak, más alakban; meg kell szelídítenünk őket, hogy minden erejükkel a mi szolgálatunkba állhassanak.
Ara Rauch
-
Nekünk itt és most, a huszonegyedik században minden másodperc számít és kell. Legfőbb küzdelmeinket a látszat ellenére nem a hülye főnökkel, a korlátolt pedagógussal, az ellenséges szomszéddal vagy a pénz előteremtéséért vívjuk. A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.
Vámos Miklós
-
Szörnyetegekről és szuperhősökről beszélsz. Õk csak legendákban és mesékben léteznek. A valóság ritkán ilyen egyszerû. Az embereket nehéz beskatulyázni. Csak akkor lehetünk teljesek, ha szembenézünk magunkkal, a jóval és a rosszal is.
-
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Erich Maria Remarque
-
Ideje eltéríteni a gyûlöletet a megszokott célpontjaitól, az úgynevezett ellenségeidtől, és önmaga ellen fordítani. Valójában a gyûlölet az igazi ellenséged, és azt kell elpusztítanod.
Dilgo Khyentse
-
A türelmetlenség mellett a félelem az ember legnagyobb ellensége, ez tud a leginkább lehúzni és félrevinni az útról.
Soma
-
Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. (...) Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. Egyik pillanatban nyugodtnak, magabiztosnak, boldognak érezzük magunkat. Aztán a félelem, a csendes kétség mezébe rejtezve, beoson az agyunkba, mint egy kém. A kétség találkozik a hitetlenséggel, és a hitetlenség megpróbálja kilökni. De a hitetlenség szegényesen felfegyverzett gyalogos katona. A kétség könnyedén elintézi. Az ember szorongani kezd. Jön az észszerûség, hogy harcoljon értünk. Megnyugszunk.
Yann Martel
-
Túlzott türelmetlenségből elutasítjátok a jelent, amelyben pedig élnetek kell. Sokat (de nem túl sokat!) foglalkoztok a múlttal, sokat (túl sokat!) a jövővel, amely amott vár a sarkon, és biztosan csodálatos; ámbár ebből a meséből már kezdenek kiábrándulni az emberek. Leghőbb vágyatok, hogy gyorsan, gyorsan, minél előbb elhessentsétek a jelent; így az idő gyilkosaivá váltok: eltékozoljátok a legértékesebb és lényegéből következően visszaszerezhetetlen vagyonotokat.
-
Köröttünk durvul a világ, annyi sérelem ér,
Sötét játszmákba kényszerülsz, az ígéret mit sem ér.
Elveszett órák, energiák, mikor úgysincs sok időd,
S ha valóra válnak az álmaid, már örülni sincs erőd.