Ha a paradicsomok dinnyék akarnának lenni, bohócot csinálnának magukból. Engem nagyon meglep, hogy annyi ember erőlködik, hogy az legyen, aki nem ő; mi abban a jó, ha bohócot csinálunk magunkból?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek azt hiszik, vicces dolog úgy tenni, mintha szörnyek lennének. Én azzal töltöm az életem, hogy úgy teszek, mintha nem lennék az.
2. Nem könnyû a világot az emberétől eltérő szemszögből vizsgálni. Olyan érzékszerveket elképzelni, amilyenekkel nem rendelkezünk. Eltûnődni, milyen lenne a világ, ha paradicsompalánták vagy mimózák lennénk. Korlátozott felfogóképességünk rabjai vagyunk, és ehhez gyakran társul az az arrogáns elképzelés, hogy mi kínáljuk az élet kihívásainak egyedüli vagy legjobb megoldását. Anne Sverdrup-Thygeson
3. Ha nem lennék hiú, vagy nem lennének olyan narcisztikus elképzeléseim, hogy én mindent jól csinálok és azonnal, akkor nem csalódnék. Ha nem képzelném mindenhatónak magam, akkor nem törne össze teljesen egy-egy felismerés, hogy valami nem megy. Szóval jobb lenne, ha embernek gondolnám magam, annak minden gyengeségével együtt. Hiszen ami emberi, az nagyon szép, nem kellene lázadozni.
4. Sok emberrel, akikkel az életben találkozunk, az a baj, hogy megjátsszák önmaguk egy olyan verzióját, akinek szerintük lenniük kellene, ahelyett hogy felvállalnák, milyenek valójában.
5. Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek. Johnny Depp
6. Mindenki furcsa valamiben. Örülünk kellene az egyéniségünknek, nem pedig szégyellnünk vagy szégyenkeznünk miatta. Johnny Depp
7. Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol. Liviu Rebreanu
8. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
9. Mindenki a szebbik arcát mutatja felénk, és ami csúf, azt gondosan eltakarja. Ne akarjunk hát más bőrébe bújni, mert már későn jövünk rá, hogy nem olyan kellemes. Nagyanyám emlegette mindig, ha másra voltam irigy: „Ha mindenki kivihetné a piacra egy csomagban az örömét és a bánatát, és mindenki belekukkanthatna kedve szerint a máséba, senki sem cserélne a másikkal.” Ne akarjunk hát olyan terhet a vállunkra venni, amibe nem látunk bele, még akkor sem, ha messziről olyan kívánatos! Ne vállaljunk fel olyan szerepet, ami nem nekünk való! Merjünk őszinték lenni, mert a hazug világban ehhez kell az igazi bátorság! Különbözni a többitől. Beismerni, hogy hazudtunk és vállalni, hogy többet nem csapjuk be magunkat. Nem szégyen bevallani, hogy nem tudok milliomos, sikeres, hatalmas lenni, de nem is akarok annak látszani. Boldog szeretnék lenni, ha lehet.
10. Ha szerepet játszanék, az már nem én lennék. Ebben az esetben is szeretnének vagy gyûlölnének. Így aztán inkább vagyok önmagam. Tapodi Brigitta