Ha állandóan kerülünk egy feladatot vagy problémát, végeredményben megfutamodunk, s ebben olyan félelem fejeződik ki, melyet le kellene győznünk magunkban, mert felelőtlenség nem szembenézni azzal, ami úgyis ránk vár.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiába mondja az ember, hogy nincs félnivalója, semmit nem hagyott ki és mindent számításba vett, leginkább azokat a dolgokat nem vesszük észre vagy észleljük túl későn, melyek az orrunk előtt vannak... menekülünk... de ahogy próbáljuk elkerülni a végzetünket, úgy sodródunk egyre inkább az elkerülhetetlen sorsunk csapásába.
2. Egyszerre nem választhatunk mindent. Így azután folyton az a veszély fenyeget bennünket, hogy megbénít a határozatlanság, megrémülünk attól, hogy helytelen lesz a választásunk. Elizabeth M. Gilbert
3. Azt tesszük, mint minden normális ember: elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtjük őket, de előbb vagy utóbb utolérnek. Néha a legnehezebb kötelezettség elől nem is éri meg elfutni.
4. Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk. George Lucas
5. Ha az életben elindulunk egy irányba, hajlamosak vagyunk végigmenni rajta, akár előnyünkre válik, akár a kárunkra. Csak az a baj, hogy ha az utóbbi a helyzet, akkor is tovább megyünk. Nem azért, mert félünk a változástól, hanem mert addigra már annyira belesüppedtünk a megszokott kerékvágásba, hogy észre sem vesszük a többi lehetőséget. Leonard Mlodinow
6. Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük. Paulo Coelho
7. Valahányszor számunkra megoldhatatlan létkérdés elé kerülünk, és a továbbiakban a dilemma nem hagy nyugton, mindent elkövetünk, hogy halogassuk, megkerüljük a szembenézést azzal a megoldással, amellyel eddig nem néztünk szembe.
8. Félünk megállapítani, hogy mások vagyunk. Elkerüljük, elfojtjuk. Mindeközben nem igazán gyakoroljuk a másik különbözőségének befogadását sem.
9. Néha csak azért lépünk rá egy útra, mert nem hiszünk benne. Ilyenkor könnyû dolgunk van: csupán be kell bizonyítanunk, hogy ez nem a mi utunk. De aztán amikor a dolgok elindulnak, és az út felfedi magát előttünk, félünk továbbmenni. Paulo Coelho
10. Az elménk lusta: ha egy időigényes feladattal szembesülünk, elkedvetlenedik, és így vagy úgy megtalálja a módját, hogy halogasson. Luca Mazzucchelli