Ha az anyám meg akar változtatni, meg kell hogy adja ezt a jogot nekem is. Ha én csalódás vagyok a számára, tudnia kell, ő sem a tökéletes szülő megtestesítője.

Kapcsolódó idézetek

1. Szülőként is lehet tévedni és hibákat véteni. Nincs olyan felmenő a világon, aki tökéletes lenne. Az igazán jó szülői viselkedés elbírja a tévedések beismerését, a bocsánatkérést és az újrakezdés próbálkozásait. Tari Annamária
2. A szülő nem tökéletes; kevés anya szent, nem sok apa érdemli meg, hogy bálványként imádják. Még az "ideális szülő" is legjobb esetben csak jó ember, márpedig jó emberek is tudnak kegyetlen dolgokat elkövetni. Nem fog összedőlni a világ, ha beismered, hogy apád szívtelen volt hozzád, vagy anyád nem figyelt eléggé rád, amikor ez neked fontos lett volna.
3. Egyszerre mindig, minden szerepben nem tudsz tökéletes lenni. Amikor azt érzed, hogy jó voltál a munkádban és megveregeted a vállad, hogy most valami minőségit alkottál, akkor bekúszik az a gondolat, hogy oké, de nem voltam otthon, nem álltam helyt például, mint anya.
4. Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot. Leiner Laura
5. Nem azon a véleményen voltam, mint amin most vagyok. A változás jogát fenntartom. Változik a világ, változom én is, változik a véleményem. Tatár Csilla
6. Nem kell tökéletes apának lenned, apa. De az apukámnak kell lenned. Fredrik Backman
7. Nem fogok úgy tenni, mintha tökéletes anya lennék, de minden szülő hibázik. Jessamine Chan
8. A társadalom merő képmutatásból nem tolerálja az anyai tökéletlenséget. Pedig tökéletes anyák nem léteznek. Jó anyák viszont igen, tele szeretettel, gondoskodással, jó és rossz döntésekkel, erényekkel és hibákkal. Jakupcsek Gabriella
9. Rendkívül rossz szolgálatot tesz gyermekének az az anya, aki önmagát igyekszik megtestesíteni a gyermekben anélkül, hogy egyszer is figyelembe venné, hogy a gyermek nem csupán afféle toldaléka, tőle függő teremtmény, hanem új és individuális lény, gyakran olyan jellemmel felruházva, amely alig hasonlít a szülők jellemére, sőt adott esetben riasztóan idegenszerûnek látszik. Carl Gustav Jung
10. Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínûleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne. Szendi Gábor