Ha az asszonyok is olyanok volnának, mint a férfiak, a világ elpusztulna. A világ fennállását biztosítja a nő statikus természete, ő az a nyugvó pólus, amely körül a mindig mozgó férfi kering.

Kapcsolódó idézetek

1. A férfi férfi, a nő meg nő, ettől mûködnek a dolgok a világon. Tallér Edina
2. A nő őriz: ő a hagyomány, mint ahogy a férfi a haladás. Márpedig, ha e két nem nélkül nincs sem család, sem emberiség, akkor e két erő nélkül nincs történelem. Henri-Frédéric Amiel
3. A nők és a férfiak egymás kiegészítői. Ez azt jelenti, hogy egymás ellenpontjai vagyunk, mindazzal a konfliktussal, amit ez jelent, de ugyanakkor kiegészítjük egymást. Egy nőben megvan a melegség és az elfogadás, ami áldott nyugalmat jelent mindazokkal az éles támadásokkal szemben, amelyek a világban érik az embert.
4. Aki nő, az nő is marad, ez a természet rendelése; és maguk az evolúció törvényei is mintha fel lennének függesztve a nő hátrányára. Edwin A. Abbott
5. Az asszony végső soron mindig védtelen ebben a férfiak kormányozta világban. Néha valamit segít a furfang vagy a mosoly, de a vége mindig csak ugyanaz: mindig a férfiak maradnak felül a küzdelemben. Albert Maltz
6. Férfi és nő között, a két pólus között vagy létrejön az elektromosság, vagy nem. Így volt ez már az idők kezdetétől fogva. Férfi "és" nő nem csak egy férfi, egy nő. "És" nélkül nincs kapcsolat. J. M. Coetzee
7. A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza. Jókai Anna
8. A nő az, aki versenyezteti a férfiakat, mondhatni a nő az evolúció motorja. Szendi Gábor
9. A nő föladata ma is és mindig csak az, hogy a férfi káprázata legyen, hogy igényességével, lelkiségével kerülő úton hasson az életre. A férfi cselekszik. A nő van. Kosztolányi Dezső
10. Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatta talán a nőt, mint ahogy a férfit megnyugtatja, de szomorúvá teszi. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt. Először fel kellene borítani a társadalom egész rendjét, és aztán újjáépíteni. Másodszor: a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait, amelyek már szinte természetévé lettek, kellene gyökeresen megváltoztatni. Csak akkor foglalhatná el az asszony magához méltó, tûrhető helyét a világban. És végül, ha mind e nehézségeket sikerül legyőzni az alapvető újításokkal, még mindig semmire se mehet a nő, amíg önmagát még gyökeresebben át nem formálja. Kérdés, nem pusztul-e el akkor éppen az az éterikus valami, ami az asszony igazi lénye. Súlyos problémák ezek, és gondolkodással sohase birkózhatik meg velük senki. Az asszony is csak egy módon oldhatja meg őket. Abban a pillanatban, amikor szíve kerekedik felül, az egész kérdés elillan. Nathaniel Hawthorne