Ha az ember a magánéletével foglalkozó könyvet ír - amelyet még életében olvashatnak - , visszaretten attól, hogy kimondja teljesen őszinte véleményét. Minden erre irányuló kísérlete csődöt mond: rá kell döbbennie, hogy ez emberfölötti vállalkozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Tévedni emberi, tévedést belátni emberfölötti dolog.
2. Mindent meg kell próbálni, még ha olykor veszélyesnek is tûnik. Mert ha nem teszi meg az ember, azzal eleve kizárja a siker lehetőségét. Hozleiter Fanny
3. Amikor rendkívüli célt tûz ki maga elé az ember, mindig azt kockáztatja, hogy téved. Nincs mihez hasonlítania a vállalkozását. Az is lehet, hogy nem értette meg a benne megszólalt belső hangot. Lelke hangját, amely megihlette elméjét. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
4. Egy bizonyos ponton túl az ember képzelőereje csődöt mond. Hogy is szokták mondani? Jobb bele sem gondolni.
5. Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. Ralph Waldo Emerson
6. Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz. Robert Merle
7. Könyvet írni olyan, mint az ultrafutás. Vannak benne emelkedők, melyek igencsak próbára tesznek, és elakadások, amikor semmi nem látszik olyan nehéznek, mint a soron következő lépés. Máskor szinte erőfeszítés nélkül suhan az ember, és ilyenkor azt hiszi, most már mindig így lesz. Scott Jurek
8. Igazán senki sem tudja saját magáról, hogy mennyire őszinte. Az ember úgy éli le az életét, hogy azt hiszi, hogy őszinte, mert sohasem tette próbára valódi kísértés, azután egyszer csak szembe találja magát valami olyan döntő helyzettel, melyben egyrészről a teljes bukás néz vele farkasszemet, másrészről felbukkan a lehetőség, hogy a kudarcot sikerré változtassa olyan eszköz révén, amely roppant könnyûnek tûnik, mégis... hogyan is mondjam... nem becstelen, csak éppen nem egészen törvényes. Erle Stanley Gardner
9. Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. "Csak a saját szövegedre figyelj", tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét. R. F. Kuang
10. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.