Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember gyanakvó és féltékeny lény. Ha valaki olyannal találkozik, aki jobb nála, akkor megpróbál abban hibákat találni.
2. Az ember már csak ilyen... érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti. Paulo Coelho
3. Amikor beszélgetek valakivel, akkor olyanná válok, mint ő. Nem vagyok én. Nem vagyok olyan erős, hogy legyek. Mármint nem vagyok olyan erős, hogy beszélgetés közben megtartsam önmagamat.
4. Nagyon gyenge annak az igazsága, aki fenyegetőzni kényszerül. Az tudja jól, hogy képtelen az embereket meggyőzni, tehát meg akarja félemlíteni őket.
5. A modern ember valóban elveszítette önbizalmát. Magabiztos fellépése mögött szellemi nyugtalanság rejlik. Technikai készségei és anyagi hatalma ellenére szellemileg egyre inkább elsatnyul, mert nem használja fel gondolkodási képességét. Albert Schweitzer
6. Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.
7. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
8. A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után. Jean Paul Richter
9. A panaszkodó embert könnyû felismerni, nem fogad el segítséget. Visszautasítja a segítséget. Õ valójában részvétet akar, sajnálatot.
10. Az ember hajlamos arra, hogy tagadja azt, amit nem tud állítani (vagy kifejezni). Paul Valéry