Ha az ember életében akár csak egyszer is felbukkant a fekete hattyú - és nemcsak úgy, hogy meglátta a fekete hattyút, hanem ő maga az, az 1 a 100 000-hez, akinek szembe kellett néznie a halállal - , akkor bizony sajnos sokkal könnyebb elképzelni, hogy rajta kívül más fekete hattyúk is szárnyalhatnak a horizonton.

Kapcsolódó idézetek

1. Akármennyi fehér hattyút látunk, ebből még nem vonhatjuk le biztosan azt a következtetést, hogy minden hattyú fehér, és ha csak egyetlen fekete hattyút is látunk, elég ahhoz, hogy megdöntse ezt a feltételezést. David Hume
2. Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom, fenségesen, a tó sima tükrén, és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú, tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít, egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén, némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni, egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hûvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak.
3. "Az ember életében mindig van egy Horn-fok, amin vagy túljut, vagy hajótörést szenved." Rettenetesen igaz; csak az a baj, hogy az ember nem mindig ismeri fel a maga Horn-fokát. Néha ködben vitorlázik, és mire észbe kapna, már zátonyra is futott. Az utóbbi időben úgy éreztem, elérkeztem életem Horn-fokához. Jean Webster
4. Mindig csak azokról az emberekről hallunk, akik félnek a haláltól, de azokról soha, akik az élettől félnek. Pedig az ilyenek ezerszer többen vannak. Erle Stanley Gardner
5. A nagy kaszás sziluettje előbb-utóbb feltûnik a horizonton, de csak arra hat riasztólag, aki kénytelen bevallani magának, hogy üres életet élt. Az elkésett belátás már meddő. Az életet csak egyszer lehet végigélni.
6. Az ember az egyetlen, halálra tudatosan gondoló állat. Az emberi előrelátás a halálfélelemmel kezdődött. Az állatok, ha fogalmakban gondolkoznának, nyilván örök életûeknek gondolnák magukat. Félni ők is félnek a haláltól, de csak a veszély pillanatában. Azaz: nem járja meg az eszüket, hogy egyszer mindenképpen meghalnak. Bodor Pál
7. Minden ember életében legalább egyszer szembe kerül a halállal.
8. Egy ember megölése gyilkosság, pár emberé vagy egy tucatnyié még több gyilkosság, ezrek vagy tízezrek megölését azzal kellene büntetni, hogy ezerszer végezzük ki a gyilkost. De mi a helyzet ennél nagyobb számoknál? Pár százezernél? Halálbüntetés, igaz? Mégis, akik ismerik a történelmet, most habozni kezdenek. Mi van, ha milliókat ölt meg? Elhihetik nekem: egy ilyen embert senki nem tartana gyilkosnak. Ellenkezőleg: lehet, hogy még csak azt sem feltételeznék róla, hogy megszegte a törvényt. Ha nem hisznek nekem, tanulmányozzák a történelmet! Mindenkit, aki milliókat ölt meg, nagy embernek, hősnek tartanak. És ha ez az ember elpusztított volna egy egész világot, és megölt rajta mindenkit, aki él - megváltóként ünnepelnék! Cixin Liu
9. A halál a legkülönfélébb, kifürkészhetetlen módokon érheti az embert. Ami balesetnek tûnik, amögött gonosz szándék lapulhat, s fordítva, egy gyilkosságról is kiderülhet, hogy végzetes balszerencse volt csupán.
10. A halállal barátkozni kell annak, ki készül találkozni vele. Előbb csak ritkán gondol rá, azután egyre sûrûbben. Először csak úgy félve kerülgeti, később hozzászokik, mind gyakrabban foglalkozik vele: ez már barátkozás. Végül rájön, hogy nem is olyan rossz. Hozzátartozik az élethez ez is, mint sok minden egyéb, amit rendre megszokott az ember. Wass Albert