Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren.

Kapcsolódó idézetek

1. Visszalopnék én, ha tudnék, minden órát, De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát. Néha rám tör még az összes szép emlék, De nélküled mind elhagyott ajándék.
2. De hogyha telve volna szívem, A legdicsőbb emlékek kincsivel, Kiszórnám azt e pillanatban mind, S téged hagynálak benne egyedûl. Petőfi Sándor
3. Egyszer minden élet felrobban. Minden élet. Valakit szeretni kell, különben hiába minden. (...) Mit csináljak? Megpróbáltam szeretni az embereket. Mind, az összeset. De ez nehéz, nagyon nehéz. Az ember elvurstlizza az időt valahogy. Márai Sándor
4. Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltûntél az idő vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem tudom, hogyan és miért. Jelenj meg újra, teljes valóságodban. És bocsáss meg mindent. Nélküled a semmi vár reám. Az vár reám, hogy mint elanyátlanodott lélek éljek ebben a kietlen világban.
5. Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszûnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!
6. Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz.
7. Csakis őmiatta kelek fel reggel és várom a következő napot. Ha úgy megsebeznéd, hogy felismerhetetlenné torzulna az arca, úgy is szeretném. Ha kivágnád a nyelvét és nem lelném többé örömömet a hangjában, úgy is szeretném. És ha megölnéd, hogy csak az emléke maradna, mindennél jobban szeretném őt mindörökké.
8. Megtalálom az összetört szíved minden egyes darabját, aztán újra összerakom. Lehet, hogy sokáig tart, de én türelmes ember vagyok, s végül a barátod leszek.
9. A szívem hózáporként fúj majd mindent át, A lelkem hadd vágtasson, hadd tomboljon, szóljon hát! S ha végül minden percet jégkristállyá vált, a holnap rám talál és a múlt lehull majd rám.
10. Az élet rövid, és bûn elvesztegetni az időnket. Egész nap az időm vesztegetem, a többi ember mégis igen tevékenynek tart. Ma megpihenek, és szívem találkozóra indul önmagával. Albert Camus