James Blunt

Ne élesítsd a nyelved, kedvesem, Mert a szavaid megölnek engem És szétszakítják a szívem, Ennyit pedig nem ér a vérem.

Idővel minden virág arca a Nap felé fordul.

Az út, amit bejártál, Felvésődött a bőrödre.

Igen, elkapta a tekintetem, Mikor elmentünk egymás mellett. Láthatta a tekintetemből, hogy A fellegekben jártam. És nem hiszem, hogy valaha újra látom majd, De olyan pillanatunk volt, ami mindvégig kitart.

Te voltál, ki szikrát gyújtott máglyaszívemben.

Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren.

Leszel a vállam, mikor már szürke és idős leszek?

A szerelem őrület, mely gyorsan elég, És utána csak fekszünk a parázsban.

Mindenki lángolni vágyik, De senki sem akar megégni.

Bárcsak át tudnék sétálni az elmém ajtóin; hogy az emlékek mindig kéznél legyenek, ez segíthetne megérteni az éveket. Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol között.

Az alkohol elég sok problémát megold, az egyedüli gond, hogy csak rövid távon oldja meg őket.