Ha bálvány vagy, ha vérző jóság, én köszönöm a napsütést, én köszönöm az ég viharját, közönyösséged súlyos talpát, a víg halált, a bús halált, aki szoknyám ráncában vár rám és odaterit majd Eléd.

Kapcsolódó idézetek

1. Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.
2. Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserû csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a langyos napfényt a közelemben, ha el tudom hinni neked, hogy megérdemled.
3. Köszönet neked, mert (...) türelmes és nagylelkû voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában. Márai Sándor
4. Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban. Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban. Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed. Mindig égjen. Kowalsky meg a Vega
5. Fogadom, hogy becsüllek és óvlak téged és a tieidet mindenek felett. Megosztjuk az áldást és a terheket. Szószólód leszek, bajnokod, vigasztalód leszek, és menedéked, míg a halál el nem választ.
6. Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm, S hogy te leszel a halál, köszönöm. Ady Endre
7. Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
8. Még nem tudom, mi vagy nekem, áldás, vagy büntetés. De elfogadlak, mint erem e lázas lüktetést. Hát vonj a sûrû méz alá, míg szárnyam-lábam befenem, s eláraszt villogó homállyal az irgalmatlan szerelem. Szabó Magda
9. Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom. József Attila
10. Téged szeretni áhítat, imádság, Te hoztad lelkem vágyó jobbúlását, Elszúnyad lelkem gőgös indulatja, Szelíd szemed álomba csókolgatja. Téged szeretni édes enyhülésem, Vihar múltán a napsugár jósága, Vihar könnyétől még nedves vetésen Szelid harang hálát-adó imája.