Ha csak a fejünket mûveljük, és a szívünket elhanyagoljuk, biztosan több gond és több szenvedés lesz majd a világban. Viszont ha csakis a szívvel törődünk, és sutba dobjuk az eszünket, akkor mi különbözteti majd meg az embert az állattól? Tehát e kettőnek együtt kell fejlődnie.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elme feloszt és különválasztja az embereket. Összehasonlíttat másokkal és megváltoztat, azt akarja, hogy elvegyük, ami a miénk. A szív ezzel szemben összeköt és megosztásra késztet. Arra tanít, hogy nincsenek különbségek, és végső soron mindannyian egyformák vagyunk.
2. A fejjel és a szívvel úgy vagyunk, hogy ha kivetünk is belőlük valamit, belopakodik a helyére másvalami, ami talán nehezebb és rosszabb... A fej és a szív a világért se akar megmaradni üresen, egyik is, másik is mindig gondoskodik magának tartalomról - s ebből csak gyötrelmek származnak.
3. Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek, tudatosak, civilizáltak, gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok, csak egy kicsit is, akkor egyértelmûvé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg minket az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínûség ellenére, minden ösztönünk ellenére: fejlődünk.
4. Szét kell választani a gondolatokat az érzésektől, mert az egyik az agy, a másik a szív dolga. Kármán Tódor
5. Miként lehetséges az, hogy a humán létezés, ellentétben a növényi és az állati létezéssel, mindenképpen és hajszálpontosan úgy zajlik le, ha gondolkodással gazdagítjuk ezt a létet, mint ha nem gazdagítjuk gondolkodással, miképpen mondhatjuk ki ép elmével, márpedig az elménk ép, hisz bármit teszünk, az ép marad, ha nem marad az, akkor elhullunk, kihullunk a sorból, és jön a helyünkre a másik, kit érdekel ez az univerzumban, hogy te vagy más, tökmindegy. Krasznahorkai László
6. Az agyunkkal együtt mi magunk is változunk, ez tudományosan bizonyított tény. Az azonban még ennél is fontosabb tény, hogy ha a szívünk változik, minden megváltozik vele együtt. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hogyan látjuk a világot, de abban is, hogy a világ hogyan lát minket, és hogyan reagál a tetteinkre.
7. Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy mondhatni: "Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..." Jókai Mór
8. Azt szokták mondani, hogy az emberek és a többi állat között a fő különbség az értelem robbanásszerû fejlődése. Ám úgy tûnik, amilyen okosak vagyunk, amilyen csodálatos eredményeket értünk el, úgy veszítettük el a bölcsességünket. A bölcsesség az, amikor egy döntést annak alapján hozunk meg, hogy az miként hat majd a jövő generációira. Mi az itt és most alapján döntünk. Jane Goodall
9. Az emberi lények nagyon különbözők; hosszú idő fog még eltelni az emberi viselkedés megértéséig. Jóval előbbről kell kezdenünk. Ha legalább azt ki tudnánk találni, hogy egy kutya hogyan "mûködik", máris jóval előbbre tartanánk. A kutyát jóval könnyebb megérteni, mégsem ment még eddig senkinek. Richard Feynman
10. Az emberek azt hiszik, hogy az agyukkal elemzik a helyzeteket, úgy hiszik, az érzelmeik nem mások, mint a megismerés eredményei, de tévednek, mert az értelem nem a fejben van, hanem a testben. Az ember értetlenül kijön az értekezletről: - Miért vagyok dühös, amikor ugrálnom kellene örömömben? - Átsétál a parkon egy verőfényes napon, és azon tûnődik, hogy miért nehéz a szíve, mi a csuda bánthatja. Csak ezután kezdi el elemezni. Az érzelmek vezetik el ahhoz, amire a józan ész képtelen önmagától rátalálni.