Ha díjat kap az ember, azt vegye át, becsülje meg, de attól nem lesz sem jobb, sem rosszabb író. Egy rövid időre az embert feldobja, jókedvre deríti, de aztán marad továbbra is az önkínzás.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan úgy gondolják, hogy ha az író szenved, akkor jobban megy neki az írás. Ez baromság. A szenvedés is olyan, mint bármi más. Ha túl sok jut belőle az embernek, tönkreteszi. A szenvedéstől való megszabadulás teremti a nagy írókat, mert az olyan jó, hogy attól az olvasó is jól fogja magát érezni. Charles Bukowski
2. Nem tartják össze az embert a díjak. Nem adják meg a stabilitást. Attól én nem kelek föl reggel könnyebben, hogy Kossuth-díjas vagyok. Az az egy pillanat nagyon jó, amikor megkapod. Kulka János
3. Meg kell becsülni, ha az ember tetszik magának, és bármilyen magasztos dolog is az önkritika, nem szabad hagyni, hogy már csírájában eltiporja az önbecsülés apró kitüremkedéseit.
4. A díjak addig jók, míg meg nem kapja őket az ember. Addig valami vágykép formában léteznek, bevallva, bevallatlanul. Ha aztán megkaptad, nem nagyon tudsz mit kezdeni velük. Zalán Tibor
5. Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon. Margitai Ági
6. Nagyon jó dolog díjat kapni, de nem szabad magáért a díjért ringbe szállni. Az a fontos, hogy az ember kihozza magából a maximumot.
7. Jó, ha van valami, amibe mégis bízik az ember. Hiszen nem azért, mintha az segítene rajta. De mégis csak más az érzés. Nyugodtabbá teszi az embert.
8. Nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni. Almási Éva
9. Egy rossz könyvet írni ugyanannyi munka, mint egy jót, sőt néha több, mert a jó írja magát, a rossz meg nem. Vámos Miklós
10. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld