Ugrás a tartalomra
Ha egy eredmény új és fontos, akkor más kutatóknak más laboratóriumokban ki kell tudniuk próbálni, és újratesztelni a jelenséget és változatait, és ki kell deríteniük, hogy az eredmény csak egyszeri, véletlen szerencse volt (...). Ezt nevezik a kutatók replikációnak: ha egy hatás többszöri próbálkozással sem replikálható, akkor a tudomány bocsánatkérések közepette meghátrál. A replikációs folyamat a tudomány immunrendszerének mondható: elárasztja az újonnan bevezetett alanyokat, és kiöli közülük azokat, amelyek nem tartoznak a tudományhoz.
Kapcsolódó idézetek
-
Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerû tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága - vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínûleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül.
Carl Sagan
-
A jó, a vonzó hipotéziseknek az a legfőbb hasznuk, hogy a kutatókat a részben vagy egészen ismeretlen területek vizsgálatára sarkallják. A gyenge önbizalommal rendelkező kutatóknak gyakran jól jön egy egyszerûen megfogalmazott hipotézis a kísérletezéshez szükséges erő összpontosításához. Az agresszívabb személyiségek pedig szívesen tekintik mások hipotéziseit megsemmisítendő céltáblának. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a kísérletezési vágy motivációja pozitív vagy negatív előjelû. Legtöbbször a kettő együtt jelentkezik. A hipotézist általában lerombolják, és egy-két éven belül elfelejtik. Új eredmények keletkeznek, és új hipotézisek sarjadnak a helyükben, akár a gombák.
Georg Klein
-
Igazából nem vagyunk képesek egyik tudományos modell végleges bizonyítására sem. Ehelyett a tudósok kísérletek sorát folytatják le és megfigyeléseket tesznek. Csakis abban az esetben válhat a modell széles körben elfogadottá, ha kiállja ezen tesztek próbáját. Bármilyen modell vagy elmélet legfontosabb eleme azonban az, hogy jóslásokba kell bocsátkoznia, és annak esetlegesen téves volta érvényteleníti majd a modellt. Amennyire mindnyájan szeretjük, hogy ha igazunk van, a jó tudomány éppen annyira törekszik arra, hogy megcáfoljon minket.
-
A tudósok a zenészekhez és matematikusokhoz - valamint az élsportolókhoz - hasonlóan korán beérnek, majd a teljesítményük gyorsan visszaesik. Nem a kreativitás vész el, hanem a kitartás - a tudomány az állóképességet teszi próbára. Ahhoz a bizonyos kiugró, mindent más megvilágításba helyező felfedezéshez ezernyi értékelhetetlen kísérlet eredményét kell a szemétbe hajítani. Ez a természet és az idegek harca.
Siddhartha Mukherjee
-
Aki hisz a tudományban, az téved, mert nem hinni kell. A tudomány egy gyakorlattal igazolható hiedelemrendszer. A tudósok is össze-vissza hisznek mindenfélét, de van egy tudományos módszer, úgyhogy minden hiedelmet megfigyelésekkel, kísérletekkel ellenőrizni lehet, és ki lehet választani azt, ami pillanatnyilag a legjobb.
Csányi Vilmos
-
Nem éri túl nagy veszteség a társadalmat, ha lemond (...) a zavaros hátterû, tudomány által nem elfogadott dolgokról. Még akkor is, ha előfordul, hogy a tudomány is téved. Előfordulhat tízezer közül egyszer, hogy olyanról mondjuk, hogy hülyeség, amiről aztán kiderül, hogy nem az. Ha megnyitnánk a határokat, és mindenki ötletét elkezdenénk tudományosan vizsgálni, akkor le kéne állni a hagyományos tudománnyal, és csak ezekkel foglalkozni. Ez ráfordítás-haszon alapon mûködik, mint annyi minden a társadalomban.
Csányi Vilmos
-
A tudós naiv hittel szerkeszti elméleteit, sokszor szertelenül, vad fantáziával. Ezek az elméletek nem igazságok, nem felismerések, nem megtalált törvények, hanem modellek, mûködő elmekonstrukciók, be lehet őket indítani, szabadon változtatni, egyszerûsíteni, bonyolítani, lehet velük játszani. Többek között ki lehet őket próbálni a gyakorlatban. És ekkor az elmélet sorsa eldől, vagy eredménytelen a gyakorlatban, és akkor rövidesen a szemétdombra kerül, vagy valamivel jobb, mint amit eddig alkalmaztunk, valamit pontosabban ír le vagy jósol meg, mint az előző elmélet, és akkor használjuk. Használjuk, hiszünk benne, mindaddig, amíg egy jobb nem akad. Ennyi a tudomány, nem több és nem is kevesebb.
Csányi Vilmos
-
A tudomány a fogalmakat, amelyekkel dolgozik, nem készen találja; először mesterségesen meg kell alkotnia, és csak fokozatosan tökéletesítheti azokat. Az életből merít, azután ismét visszahat az életre.
Max Planck
-
Ha valami ellentmondana a világról szóló tudásunknak, akkor a tudósok úgy tekintetnének rá, mint kihívásra, amelyre választ kell adni: ki kell dobni vagy legalábbis meg kell változtatni a jelenleg érvényes modellt. Az ilyen megmérettetések, majd változtatások és azok kipróbálásának, igazolásának sorozata visz egyre közelebb az igazsághoz.
Richard Dawkins
-
Sokak szemében a történelem (beleértve az evolúciót is) nem számít tudománynak, mert a jelenségeit nem lehet megismételni, és így kísérleti úton nem bizonyíthatók. De ha ugyanazt a dolgot sokfajta szemszögből, sok tudományterület felől vizsgáljuk, az egymástól független forrásból származó eredmények egy többé-kevésbé független megismétlésnek felelnek meg. A multidiszciplináris megközelítés ettől válik nélkülözhetetlenné.
Luigi Luca Cavalli-Sforza