Ha gyerekkorunkban nem látunk jó példát a környezetünkben, később nagyon nehéz erre ráérezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.
2. Gyerekkori élményeink feldolgozása és hozott mintázataink tudatosítása nélkül sajnos nem tudunk olyan életet élni, amit szeretnénk.
3. A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához. Agatha Christie
4. Vannak olyan helyzetek, amikor a magunk fájdalmától nehéz észrevenni a másét.
5. Azóta én is rájöttem, milyen nehéz jónak lenni, illetve, hogy a jóhoz rosszat is kell tudni tenni, mert mindenki egyszerre jó meg rossz, és a körülményektől függ, ilyen lesz-e, vagy olyan. Csak azt nem tudom, milyenek legyenek ezek a körülmények. Erre nem bírok rájönni, talán csak azért, mert még túl fiatal vagyok, és nem ismerem jól az életet... Örkény István
6. Nagyon nehéz egy tökéletes családban felnőni, amikor az ember nem tökéletes. E. L. James
7. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
8. A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz. Carlos Ruiz Zafón
9. Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb. Makszim Gorkij
10. Gyakran csak évek múlva látjuk helyes világításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is. Arthur Schopenhauer