Ha itt az idő, jön hárs-virágzás A frissen lapátolt sír felett. (...) Ne őrlődjél fel, értelmét ne keresd. Te ne keresd. S úgy, lehet, megleled.

Kapcsolódó idézetek

1. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hûs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
2. Ne gyászold, akiknek eljött az ideje! Te megéred majd, hogy szebb napokat láss, mikor nincs többé bánat.
3. A múlton felesleges keseregni. Nem azt mondtam, hogy el kell felejteni, hogy is lehetne. Sem a szép, sem a fájó dolgokat. A hazát is meg kell gyászolni, ha feldarabolják, meg a testet, ha épp azt csonkítják. De aztán valahogy csak meg kell kapaszkodni a mostban, csak megkeresni benne a szépet, a jót. Mert ha nem tesszük, nincs miért tovább.
4. Sírj nyugodtan, sírj, ha kell. Talán tisztább leszel, De a dolgok megtörténnek, Bármit is teszel. Edda
5. E látványon ne ámulj, ám borzadj bele, hisz ember vagy s egy ember sorsát látod itt. A vég közös, időnk nem egyformán kimért, de egyszer állni fog majd a te sírod is. Természeted jól ismerd meg, amíg lehet, s tanulj bölcsen a többiek balsorsából.
6. Ne sirassátok azt, ami tönkrement, ne sirassátok! Ami jön, az az új, ami ismeretlen, azt is meg kell, hogy ismerjétek. Szabó Magda
7. Amikor meghalok, (...) sírj egy kicsit, ha már nem tudsz másképpen tenni, de ne sírj túl sokáig, légy szíves. Néha talán kimész a temetőbe a síromhoz, de mindig gondolj arra, hogy én már nem vagyok ott. Ha látni akarsz engem, hátra kell fordulnod. Nézd a fasort a szélben, a tócsát, amiből a kismadár iszik, a hancúrozó kiskutyát, és ott leszek én. Ezt soha nem szabad elfelejtened. Jean-Claude Mourlevat
8. Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. Szabó Magda
9. Kétségektől mardosó önmagam végre felsóhajtott. (...) Ne ûzzem-hajszoljam egyre az újat, ne kérdezzem napról napra, mi lett volna ha... A gyötrő gondolatok felemésztik és porrá égetik az értékes pillanatokat.
10. Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó, S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való. Elmegyek most végleg, többé ne is láss, Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más!