Amikor meghalok, (...) sírj egy kicsit, ha már nem tudsz másképpen tenni, de ne sírj túl sokáig, légy szíves. Néha talán kimész a temetőbe a síromhoz, de mindig gondolj arra, hogy én már nem vagyok ott. Ha látni akarsz engem, hátra kell fordulnod. Nézd a fasort a szélben, a tócsát, amiből a kismadár iszik, a hancúrozó kiskutyát, és ott leszek én. Ezt soha nem szabad elfelejtened.

Kapcsolódó idézetek

1. Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik. Wass Albert
2. Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!".
3. Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila
4. Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörû fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet. John Green
5. Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. Szabó Magda
6. - Borzasztó dolog meghalni (...). - Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fûre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtûk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe. Wass Albert
7. Hol megtalálsz engem, ne gyere a síromhoz. Ott nem fogsz megtalálni, tedd le a gyászodat.
8. A világ cudar hely (...). Nem törődik velünk. Nem gyûlöl téged meg engem, de nem is szeret minket. Rettenetes dolgok történnek a világban, olyan dolgok, amelyeket senki se tud megmagyarázni. Jó emberek rossz, fájdalmas módon halnak meg, és magukra hagyják rokonaikat, akik szerették őket. (...) Gyászolod az apukádat. Amikor úgy érzed, sírnod kell azért, ami történt vele, akkor bújj be egy szekrénybe, vagy bújj a takaró alá, és sírj, amíg ki nem sírtad magadból. Egy jó kisfiú ezt teszi. De vigyázz, tovább is kell lépned! Stephen King
9. Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. Robert Anthony Salvatore
10. Ha ez lenne az utolsó alkalom, hadd mondjam el, hogy soha ne felejtsd, (...) szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád.