Ha le tudnánk élni az életünket egy virágokkal teli paradicsomban is, miért van az, hogy inkább sírunk, szenvedünk, beleveszünk a szenvedély és a tombolás vad forgatagába, és a pokol tüzével kínozzuk magunkat?

Kapcsolódó idézetek

1. Inkább egy valóságos pokol, mint a képzelt paradicsom. Marno János
2. Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol. Liviu Rebreanu
3. Az emberi lény mindig és mindenhol kénytelen elkeseríteni életét, különben nem lehet boldog. Mert földi paradicsom csak ott lehet, ahol a pokol is jelen van. (Rettenetes szomjúság hozhatja csak létre a kielégülés édes, velőkig hasító gyönyöreit s a rettenetes félelem a boldog megnyugvást.) Füst Milán
4. Miért roskadnánk magunkba fájdalmunkban, mikor az élet úgyis oly rövid, a halál pedig feltétlenül a boldogság kapuja, s a dicsőségé? Charlotte Bronte
5. Mi egy olyan világban élünk, ami pokolra küldi önmagát. Nem tehetünk egyebet, mint hogy behunyjuk a szemünket és begubózunk, mentjük az irhánkat.
6. Miért olyan az élet, hogy ha valami szarul megy, minden másnak is egyenesen a pokol felé kell siklania?
7. Minél jobban szeretünk, annál mélyebben szenvedünk. Henri-Frédéric Amiel
8. Talán nem a nevetés révén válunk eggyé az istenekkel? Nem csak így tudjuk elviselni az életet, a sok borzalmat, pazarlást, szenvedést itt a földön?
9. Talán valóban pokolra kell mennie az embernek, hogy megismerje önmagát; talán alaposan megtépázza az élet, mielőtt rájön, mit is akar valójában. Jodi Lynn Picoult
10. Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni, édes borként mérget szívni magunkba, a kárt szeretni, a hasznot feledni, hinni, hogy a pokol visz égi útra, létünket egy csalódásba temetni: ez a szerelem. Ki próbálta, tudja. Lope de Vega