Talán nem a nevetés révén válunk eggyé az istenekkel? Nem csak így tudjuk elviselni az életet, a sok borzalmat, pazarlást, szenvedést itt a földön?

Kapcsolódó idézetek

1. Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor? Jane Austen
2. Egy ember azért él, hogy szenvedjen vagy boldog legyen, hogy sírjon, aggódjon és nevessen. Ennyi. Ezért vagyunk ezen a világon.
3. Talán akkor nem volna ennyi problémánk, ha mind közönséges, hétköznapi halandóként élnénk együtt ahelyett, hogy az istenünkkel foglalkoznánk, nem gondolod?
4. A nevetés, ahogy a sírás is, felszabadít, a lélek összhangba kerül a testtel, és megkönnyebbülünk.
5. Épp a szenvedés az élet. Szenvedés nélkül ugyan mi élvezet volna benne; egyetlen végtelen hálaadás lenne, ami istenes dolog ugyan, de egy kicsit unalmas. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
6. A nevetés Isten hangja ebben a zûrös világban.
7. Az el nem fogadott dolgok azok, amik nyomasztanak bennünket. (...) Mosolyogjuk meg a keserveinket! Miért jó ez? Mert a lelkiállapotunk megváltozik tőle. Paulinyi Tamás
8. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
9. Mindent át kell élnünk: életet és halált, szeretetet és veszteséget. Ezért vagyunk itt. Nem a szenvedés ellenére, hanem azon belül vagyunk emberek.
10. Csak azt nem értem, hogy az emberek az utcán miért nem nevetnek egymás szemébe? Én azt érzem, hogy az ablakokból és a sírokból is ki kellene röhögniök, és az égnek meg kellene szakadnia s a földnek rázkódnia a nevetéstől. Georg Büchner