Ha lehúzom a függönyt a szemem mögött, és azt képzelem, hogy sakál vagyok a sivatagban, és egész nyáron nem ehetek mást, akkor bármit le tudok nyelni.

Kapcsolódó idézetek

1. A dzsungelben minden ehető. Te is.
2. Sokan egyetlenegy nap annyit akarnak lenyelni, amennyit egész életükben sem emészthetnek meg. Felélik a jövő esztendőket, és mivel mindent a legnagyobb sietséggel tesznek, mindennel véget is érnek igen hamar. Edvi Illés Pál
3. Ha levesszük a szemellenzőt, egy korlátlan lehetőségekkel teli világ tárul elénk. Tina Seelig
4. Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hû barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Francois Villon
5. Amikor éhes az ember, mindent étellel hasonlít össze.
6. Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött a függönyön, amely únt gát, előtte függött... S feltárult végül a való hidegen: és Charles Baudelaire
7. Akár beismerjük, akár nem, olyanok vagyunk, mint a szivacs: magunkba szívjuk, amit magunk körül látunk. Julian Brass
8. Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat: Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad, S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem, Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem. Moliére
9. Mindig várjon rám, akkor is, ha egy nap azt mondják majd, hogy eltûntem. Nem lesz igaz. Még ha el is kellene tévednem a sivatagban, a Szaharában, a szeme ragyogásából fogok inni. Consuelo de Saint-Exupéry
10. Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve Nyugalom lesz mindenhol, és bezárkózom belülre, Az elmém titkos zugába, és rájövök majd végre, Hogy te hiányzol egyedül az út végéhez érve. Children of Distance