Ha mindent a "hasznossága" alapján ítélünk meg - azaz hasznos-e az életben maradásra -, akkor a leghaszontalanabb körforgással kerülünk szembe.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk fenntartásához szükséges összes javakkal úgy vagyunk, hogy ha elveszítjük a helyes mértéket, a felesleg inkább terhünkre lesz, mint hasznunkra. Lucius Apuleius
2. Amikor minden összeomlik, figyelmünket el kell terelnünk a saját életünkről oda, ahol másoknak a leginkább szüksége van a szeretetünkre és a támogatásunkra. Ezáltal hasznosnak és értékesnek érezhetjük magunkat, ami segíteni fog abban, hogy átvészeljük, bármin megyünk is épp keresztül. Ez az, ami kirángat minket a befelé fordulásból.
3. A fontos dolgok mindig megmaradnak - ami elmúlik, az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan. Paulo Coelho
4. Életünk minden órája sorsforduló, mert minden órában eldől, hogy megteszünk-e vagy sem valamit, folytatunk-e vagy újat kezdünk, belesüppedünk-e vagy sem a régibe - és így aztán az is sorsfordulat, hogy semmit sem fordul a sorsunk. De elismerem, vannak az életben fordulópontok, ám ezeket, (...) mindig csak utólag, jóval később ismerjük fel. Még abban is tévedhetünk, hogy amit ilyen sorsfordulónak érzünk, valójában nem volt az, hanem csak zsákutca, amelyből vissza kell fordulnunk. Az élet csak a lezárulta után magyarázza meg önmagát, és akkor is mások magyarázzák, akik ezt az életet valamennyire ismerik.
5. Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészet jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik. Lucius Annaeus Seneca
6. Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak következtében, hogy az emberi cselekedetek és tapasztalatok megtörténtek (vagyis, hogy az emberiség létezett), mint amilyen akkor lenne, ha minden más tényező változatlanul tartása mellett ezek a cselekedetek és tapasztalatok soha sem történtek volna meg (vagyis, ha az emberiség nem létezett volna).
7. Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély. Jeanette Winterson
8. Úgy tûnik, nagyon mereven és korlátoltan határozzuk meg az előny mibenlétét. Sok mindent hasznosnak vélünk, ami valójában nem az, más tényezőket pedig értéktelennek ítélünk, holott valójában sokkal erősebbé és bölcsebbé válunk általuk. Malcolm Gladwell
9. Mindig kihasználjuk azt, akit tudunk, a saját céljaink elérésének érdekében. A világ így mûködik. Elveszem, amit tudok, aztán ha már nincs szükségem rá, akkor eldobom.
10. Ezen a világon már minden feltalálódott, kipróbáltatott - és csak a haszontalan mûködik. Vegyük például az én esetemet. Szerelmes vagyok. Ez nem rossz. Nem is mûködik. Szerelmem jutalma a tengernyi gyötrelem (...). Ez szörnyen rossz. Naná, hogy mûködik. Vavyan Fable