Ha pótolhatatlannak hiszed magad, hamar kiderül, hogy korántsem vagy az. Egy ponton mindig jön egy harmadik. Vagy a múltból, vagy a jövőből, tök mindegy. Vagy az ágyatokba mászik be valaki, vagy a fejetekbe.

🧘 Belső béke 🔮 Jövőkép

Kapcsolódó idézetek

Változás. Olykor észre sem veszed. Olykor egyszer csak fejbe vág. És olykor átfordulsz a sarkon, és valahogy más emberre ismersz magadban, és a világ sem olyan már, mint előtte volt.
Nem hinném, hogy a végzet vagy a sors létező dolog lenne. De azt elmondhatom, hogy néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától. Aztán valahogy mégis kiderül, hogy elégnek bizonyulsz hozzá.
Ha úgy próbálod megbüntetni a világot, hogy félrevonulsz, elrejtőzöl előle, akkor nagyot tévedsz: ezzel csak magadnak ártasz. A világnak nincs ideje és kedve a te távolléteddel törődni, valaki automatikusan a helyedre lép majd. Sajnos nem biztos, hogy pótolhatatlan vagy, ha ki akarod próbálni, egy amerikai üzletember tanácsa szerint: "dugd be az ujjadat egy lavór vízbe, és mikor kihúztad, nézd meg, maradt-e egy lyuk utána?!" Moldova György
Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyû perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom.
Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást. Oravecz Nóra
Minden halál jóvátehetetlen, de mégiscsak egyszer következik be. Megrázza az embert, de csak egyetlenegyszer! Aztán a legkevésbé sem észrevehető eltolódásokkal, apránként, apródonként a múltba tolódik. És fokozatosan megszabadulsz a bánatodtól. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Õt. Az Õ hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Õ sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad. Pótolhatatlanul. Csitáry-Hock Tamás
Időről időre eljön egy pillanat, amely olyan erővel vág fejbe, hogy azonnal megváltozik minden. Ha eljön egy ilyen pillanat, menekülhetünk (...), így is, úgy is utolér, és eltalál.
Akármennyit is hazudhatsz, akárkit is húzhatsz az életedbe, van, akit képtelenség helyettesítened, egyszerûen nem fog menni. Megpróbálhatod, de hamar rájössz, belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszel képes úgy érezni magad, mint mellette. Ha ezt képes vagy megérteni, többé nem keresed őt másban, többé nem próbálod elfelejteni, egyszerûen csak elfogadod, hogy lehet, az életedben senki sem lesz olyan hatással rád, mint ő volt - de továbblépsz. Oravecz Nóra
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle