Ha szeretteinknek minden áldott nap elmondjuk, hogy nagyon vigyázzanak magukra, ennek egész biztosan megvan a foganatja. Aki ennyi babonában sem hisz, miért megy el az olyan embernek?

Kapcsolódó idézetek

1. A babonák az olyan dolgok közötti ûrt töltik be, amelyeket irányíthatunk, és amelyeket nem. Itt egy penny, és ha a felveszed, a szerencse ma végig veled lesz. Senki nem akarja elszalasztani a jószerencséjét. De ha elmondjuk harmincháromszor, az segít? Valaki tényleg odafigyel rá? De ha senki sem figyel, akkor meg minek csináljuk ezt a sok furcsaságot? Minek? Hiszünk a babonákban, mert azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenre válasz. És tudjuk, hogy az élet rejtélyes dolgokat tartogat. Ne becsüld le a woodoot, akárhonnan is jön.
2. Talán azért ragaszkodunk annyi mindenhez, mert ösztönösen tudjuk, hogy minden mulandó. Tudjuk, hogy a fiatalság elmúlik, a szeretteink meghalnak egy nap, mindent, amit felhalmoztunk, könnyedén elvehetnek tőlünk, hogy egy nap már nem lesz szükség a tudásunkra, hogy egy nap talán már nem viszonozzák a szeretetünket. Mi mégis ragaszkodunk.
3. Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz. Margit Sandemo
4. Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét. Tisza Kata
5. A legtöbb ember hajlamos a babonára, és örül, ha olyasmit lát vagy hall, amit egyszerû eszével nem képes megérteni.
6. Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (...) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket. Marcel Proust
7. Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla. Müller Péter
8. A tudatalattink tartalmával nem vagyunk tisztában. Minden átok, babona egy hitrendszeren alapszik: ez így szokott mûködni, eddig így mûködött, akkor ezután is így fog. De mi tudatosak vagyunk. Ugye? Van választásunk: mi az, amit beengedünk magunkba, hogy mûködhessen, és mi az, amit nem. Ara Rauch
9. - Miért csinálják? Miért áldozzák fel az emberek az életüket? - Ha valaki eltávozik, annak vége. A múltja, a jelenne, sőt még a jövője is eltûnik. Bevetésen a halál, dicsőn vagy dicstelenül, de mindig túl gyorsan érkezik. Nem válogat. Ám még a halálukon levőknek is vannak álmaik. Abban viszont mind megegyeznek, hogy vannak számukra fontos dolgok: szülők, gyermekek, barátok, szerelmek. Azok, akik pótolhatatlanok. Megbíznak egymásban és segítenek. Azok, akikkel születésünk pillanatában találkozunk, és a halálunkig mellettük élünk. Végül ezek a láthatatlan fonalak az idő múlásával erősebbé válnak a legerősebb kötélnél. Nehéz elmagyarázni. Mindannyian a kör részei vagyunk. A kör pedig a mi családunk.
10. Az emberek azért (...) vallásosak és azért tisztelik a szenteket, mert az állam nem nyújt támaszt nekik sem szociálisan, sem politikailag, sem pedig gazdaságilag. És ha az emberek a szentekbe kapaszkodnak, onnan már csak egy lépés a babonaság. Rafik Schami