Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni. Bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná és állandóan attól félünk, hogy a másik ember becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak - az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában érzi magát. Adam J. Jackson
2. Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyûlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban. Javier Marías
3. Akkor vagyunk a legkiszolgáltatottabbak, ha megbízunk valakiben, de ha képtelenek vagyunk bízni, nem tudunk se örülni, se szeretni. Tárd ki a szíved, (...) és adj!
4. Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.
5. A rossz dolgokban hiszünk (...) és ez zavar a legjobban. Nem a hit hiánya, hanem a rossz dolgokba vetett hit. Értelmet keresel? Az értelem kívül van. Átkozottul jók vagyunk a rossz értelmezésében. David Levithan
6. Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerûen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerûen méltatlannak bizonyultunk az adományra. Michel Houellebecq
7. Az emberek nem egy nap alatt válnak hívővé. Sokan azt hiszik magukról, hogy hívők, aztán valami váratlan dolog hatására elbizonytalanodnak, meginognak. Aztán ismét erőt gyûjtenek, megerősödik a hitük, majd ismét belegurulnak a kételkedés gödrébe. Ez így zajlik egy ideig. Egy bizonyos szint eléréséig hol ide, hol oda vetődünk. Hol hívők, hol istentelenek, hol pedig kétkedők, hol szent életûek, hol pokolravalók vagyunk. Csak így vagyunk képesek fejlődni. Minden lépéssel közelebb jutunk Istenhez. Kétkedés nélkül nincs igazi hit. Elif Safak
8. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen. Adam J. Jackson
9. Nem bízhatunk az istenekben és nem is bízhattunk bennük soha. Amit számunkra helyes tenni, nem feltétlenül azonos azzal, aminek a megtételére az istenek, bármelyik isten rá akar venni minket. Ken MacLeod
10. Nem értem, miért csinálják ezt az emberek... Miért kezdenek rettegni, ha valaki egy kicsit is boldog nélkülük? Mikor felejtettük el, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy megpróbálunk úgy magunkhoz láncolni valakit, hogy elhitetjük vele, nélkülünk semmit sem ér az élete, sőt, ő maga sem ér semmit? Mikor felejtette el az ember, hogy csak az tud szabad akaratából szeretni minket, akinek meghagyjuk a szabadságát? Csak az tud visszajönni hozzánk, akit olykor hagyunk eltávolodni.