Ugrás a tartalomra
Ha új helyzetbe kerülünk - legyen az a lift vagy éppen egy ûrhajó -, akkor szinte bizonyos, hogy háromféleképpen tekinthetnek ránk. Mínusz egyként, azaz tevékenyen károsnak tartanak, akivel csak baj van. Nullaként, akinek közömbös a hatása, nem billenti erre vagy arra a mérleg nyelvét. Végül plusz egynek is tekinthetnek, olyannak, aki tevékenyen hozzájárul valamilyen érték létrehozásához. Természetesen mindenki plusz egy akar lenni. Aki viszont saját magát plusz egynek nyilvánítja, azt szinte biztosan mínusz egynek fogják tartani, függetlenül attól, milyen képességeket mutat fel és ténylegesen milyen teljesítményt nyújt.
Kapcsolódó idézetek
-
Véleményeink csak létezésünk kiegészítései. Lássam, hogyan gondolkodol, megmondom, mid hiányzik! A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bûnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt.
Johann Wolfgang von Goethe
-
Tudjuk, hogy az élet nem tökéletes. Egyszer fent, egyszer lent - ez mindig is így lesz. (...) Rajtunk múlik, hogyan fogadjuk és értékeljük a problémákat - pozitívan vagy negatívan. Dönthetünk, hogy boldogok vagy elkeseredettek leszünk-e.
-
Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.
Feldmár András
-
Állandóan pozitívnak lenni annyi, mint mellőzni mindent, ami fontos, szent vagy értékes. Állandóan negatívnak lenni annyi, mint a nevetségesség és azonnali hiteltelenség fenyegetettségét érezni.
Kurt Cobain
-
Néha úgy érezzük, énünk az, ami a tükörből visszanéz ránk: ha nem tûnünk kimondottan vonzónak, akkor érdemtelenebbnek, értéktelenebbnek képzeljük magunkat. Lehet, hogy azok vagyunk, amit megeszünk; amit tegnap a naplónkba írtunk; vagy az, amit a tegnapi viselkedésünk elárul rólunk. Inkább vagyunk az önéletrajzunk, vagy inkább a képek a fotóalbumban? Mindegyik és egyik sem. Minél többet gondolkozunk, annál bonyolultabbnak tûnik énünk meghatározása.
-
Bármely eseményt többféleképpen lehet értékelni; az számít, hogyan reagálunk rá. Lehet, hogy nincs semmi befolyásod arra, ami történik, és nincs hatalmad változtatni a dolgokon, de a saját reakciódat teljes mértékben te irányítod.
Shunmyo Masuno
-
Azok, akik kevésre tartják magukat, rendszerint nem éreznek elég erőt ahhoz, hogy változtassanak életükön. Parafadugónak látják magukat a hullámokon, szélsodorta felhőnek, egyszerû sakkfigurának az élet játékában. Ezzel szemben azok a férfiak és nők, akik pozitívan tekintenek önmagukra, készségesen vállalják a felelősséget saját életükért. Inkább alanyoknak érzik magukat, semmint tárgyaknak.
-
Amikor rosszul érzem magam, van döntési lehetőségem, hogy vagy sajnálom magam három napig, és úgy érzem, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere, vagy aktívan teszek ellene valamit. Érdemes elgondolkodni, hogy mit ad nekem az önsajnálat, és mit ad, ha nem hagyok annak teret.
-
Közömbösség. Oly sok mindent jelenthet; túl keveset tenni, elfordítani a tekintetünket, a tagadás állapotában maradni. Más helyzetben pedig éppenséggel azt jelenti, hogy túl sok mindent csinálunk, és istenszerû felelősséget akarunk vállalni mások élete felett.
-
Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól mûködik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul mûködik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: "A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!", hanem azt: "Úgy fáj a fejem!" Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással.
Andrew Matthews