Ha valaki felidegesít, az azért van, mert vannak olyan tulajdonságai és cselekedetei, amelyek benned is megvannak, csak annyira elfojtottad őket, hogy nem tudsz a létezésükről. Éppen ezért hihetetlen intenzitással befolyásolnak téged, de mivel nem veszel róluk tudomást, az egód a maga módján próbálja felhívni rájuk a figyelmedet. Azok a személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak benned is, csak letagadod a létezésüket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idegesítő jellemvonások néha őrületbe kergetik az embert, de amint az a személy egyszer csak nincs már ott, éppen ezek a dolgok lesznek azok, amelyek rettenetesen tudnak hiányozni. Túl gyakran izgatja fel magát az ember jelentéktelen dolgokon, és közben szem elöl téveszti, amire viszont figyelni kellene.
2. Tudom, hogy gyakran bosszankodsz miattam (...). Akármit csinálok vagy mondok, feldühít. Nem tudom, miért van ez így, hiszen annyira igyekszem a kedvedre tenni; de mégis hiszem, hogy valami igazit jelentek neked. Az ember nem dühös olyanokra, akik nem számítanak. Agatha Christie
3. Akkor lehetsz igazán boldog ember, ha képes vagy szeretni! Nem csak másokat, hanem Önmagadat is! Nem az egód szintjén, hanem a lelked mélyén... aki szembe mer nézni önmagával, a hibáival, félelmeivel, jó úton halad! Sajnos a legtöbb ember más életét éli, kémleli, gúnyosan kiforgatva becsmérli, s közben végig sem gondolja, hogy mennyi negatív energiát zúdít saját magára! Csak azt látja, hogy neki semmi nem sikerül, semmi jó nem történik vele, miközben ő maga pusztítja el a körülötte lévő pozitív energiákat, az őt körülölelő jót!
4. Ha ideges vagy, az annak a jele, hogy amit csinálsz, az fontos. Az idegesség annak a jele, hogy új utakon jársz. Fordítsd az előnyödre!
5. Ha valaki nyilvánvalóan személyeskedik veled, általában a saját negatív érzelmeit szellőzteti meg. Talán az árnyoldalukat tükrözöd vissza, azt a részüket, amelynek létezését képtelenek elfogadni. Talán egyszerûen csak irigyek valamiért. Talán csak rossz hangulatban vannak, és le akarják vezetni valakin. De az igazság az, hogy szinte minden esetben, amikor valaki személyeskedik veled, az sokkal inkább szól róla, mint rólad.
6. Ha önmagad adod, akkor mindig lesz legalább egy olyan jellemvonásod, amelyet mások frusztrálónak tartanak. Ez alapjában véve nem baj. A probléma ott kezdődik, ha abban a pillanatban, amikor valaki nem úgy viszonyul hozzád, ahogy szeretnéd, máris dühös és szomorú leszel, esetleg elkeseredsz. Rossz szokásunk, hogy az önbizalmunkat mások specifikus visszajelzéseire építjük, ezért könnyen bekövetkezhet az, hogy azokat a visszajelzéseket hajkurásszuk, amelyeket mi szeretnénk kapni. Henrik Fexeus
7. Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.
8. Ha szomorú vagy, engedd meg magadnak, hogy így érezz, amíg el nem múlik. Ugyanez a helyzet a félelemmel, a haraggal, a boldogsággal és a többi érzéssel is. Pont az érzések elfojtása és elkendőzése az, ami a problémákat okozza a kapcsolatokban.
9. Ami felidegesít, az nem idegesít fel. Te idegesíted fel magad. Átengeded valakinek a kormányt. Pedig te mondod meg, milyen kedved van. Vámos Robi
10. Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről. Tendzin Gjaco