Ha önmagad adod, akkor mindig lesz legalább egy olyan jellemvonásod, amelyet mások frusztrálónak tartanak. Ez alapjában véve nem baj. A probléma ott kezdődik, ha abban a pillanatban, amikor valaki nem úgy viszonyul hozzád, ahogy szeretnéd, máris dühös és szomorú leszel, esetleg elkeseredsz. Rossz szokásunk, hogy az önbizalmunkat mások specifikus visszajelzéseire építjük, ezért könnyen bekövetkezhet az, hogy azokat a visszajelzéseket hajkurásszuk, amelyeket mi szeretnénk kapni.

Kapcsolódó idézetek

1. Még ha nagyon akarod is, nem tehetsz mindig mindenkit boldoggá. Az emberek amúgy sem szeretik kimutatni, hogy bármitől is boldogok lennének, pláne nem úgy, hogy közben elismerik a másikat. Szeretik, ha találnak benned valamit, amin felhúzzák magukat, olyan dolgokat, amik szerintük az ö dolgaikhoz képest alantasak, és ettől (ideiglenesen) jobban érzik magukat.
2. Minél több időt töltesz az ismerőseid bejegyzéseit nézegetve, annál nagyobb valószínûséggel érzed magad rosszul. Azokhoz az életekhez hasonlítod a sajátodat, holott ez az egész csak egy színjáték. Gondolj bele, senki nem tölt fel előnytelen képet magáról, vagy ír bejegyzést arról, hogy éppen a tévét bámulja az otthoni melegítőjében, miközben azon jár az agya, milyen silány is az élete. Persze hogy csak a szépet és jót látod másokból. Az agyad pedig úgy érzékeli, hogy ezek az emberek mind jobbak nálad.
3. Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni. Osho
4. Aki döntően pozitív visszajelzéseket kap, annak megerősödik az önértékelése és inspirált lesz az elismerések által. Akit kudarcos visszajelzések érnek el, az elbizonytalanodik, és kevésbé lesz motivált megmutatni magát. Biztonságos szerepeket alakít ki, amelyekben védve érzi magát, úgy, hogy ebben a cselekvési, érzelmi fedezékben nem érheti kudarc, nem érheti támadás. Mikola Péter
5. Fontos az önbecsülés, de az ember ne tartsa magát oly nagyra, oly sokra. Gyakorta tapasztalom, hogy mennyi baj származik abból az emberi kapcsolatokban, ha valaki túl fontosnak tartja magát. Az ilyen ember sértődékeny, és a sértettség rossz tanácsadó. Legyen az ember picit szerényebb, alázatosabb, s megelégedett lesz, és másként viseli el még a sértéseket is.
6. Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy az egész világnak kérkednünk kellene. Sokkal inkább nyugodt magabiztosságra, humorral fûszerezett önbecsülésre és belső stabilitásra van szükség. Az önbecsülés egyensúlya törékeny. Ha túl kevés vagy túl sok van belőle, az könnyen oda vezet, hogy elhagyatottnak érezheted magad. Andrew Matthews
7. Ha valaki nyilvánvalóan személyeskedik veled, általában a saját negatív érzelmeit szellőzteti meg. Talán az árnyoldalukat tükrözöd vissza, azt a részüket, amelynek létezését képtelenek elfogadni. Talán egyszerûen csak irigyek valamiért. Talán csak rossz hangulatban vannak, és le akarják vezetni valakin. De az igazság az, hogy szinte minden esetben, amikor valaki személyeskedik veled, az sokkal inkább szól róla, mint rólad.
8. Sokszor az önértékelésünk teljesítményhez kötődik: remekül vagyunk, ha sikereket érünk el, és gyötrődünk, ha valamiben kudarcot vallunk. Jojózik az önbecsülésünk attól függően, milyen érdemjegyet adtunk magunknak. Az együttérzés azonban arra tanít, hogy egy-egy kudarc nem az egész lényünk csődje, csupán annyit jelent, hogy azt az egy dolgot elbaltáztuk. Aki könyörületesebb önmagával, könnyebben kér bocsánatot, és hamarabb látja be, ha hibázott. Az önbecsülése nem forog kockán, mert nem gondolja magát alapjában véve rossz embernek vagy csődtömegnek. Ha valaki nem tud önmagával együttérezni, általában dühbe gurul, ha rámutatunk egy hibájára, mert ezzel azt a tudatot tápláljuk benne, hogy nem elég jó. Ruby Wax
9. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a viselkedésünkben megmutatkozó különbségeket a velünk született személyiségvonásoknak tulajdonítsuk. Úgy tûnik, hogy bizonyos emberek természetükből fakadóan boldogok, gondtalanok és ellenállók a nehézségekkel szemben. Valójában ezek a személyiségvonások tanulhatók és fejleszthetők, méghozzá viszonylag gyorsan. Sőt ahelyett, hogy folyamatosan a körülményeink áldozatának éreznénk magunkat, megtanulhatjuk, hogyan változtassuk meg a környezetünket úgy, hogy egészen más életérzést tapasztaljunk meg.
10. Ha... elfog a kísértés, hogy másokat leírj, mert önteltnek és barátságtalannak látod őket, adj nekik esélyt, hogy megcáfolhassák! Valószínûleg csak tartanak tőled! (...) Mindnyájunknak megvannak a magunk kis bizonytalanságai. Andrew Matthews