Ha valaki meghal a családban, nagyon fontos, hogy a gyerekkel megosszák a hírt. Észre fogja venni, hogy az általa jól ismert arcok megváltoznak. A gyerek szerette azt a valakit és annyira aggódik annak távolléte miatt, hogy nem is mer kérdéseket föltenni. Ha nem mondjuk el neki, hogy mi történt, az olyan, mintha úgy kezelnénk, mint egy kutyát vagy macskát, kitagadva őt a beszélni képes lények közösségéből.

Kapcsolódó idézetek

1. Az évek múlásával megtapasztaljuk, hogy sokszor közelebb áll hozzánk egy elvesztett szerettünk - apánk, anyánk, barátunk - , mint az, aki a közelünkben él a jelenben. Az elvesztettel akár egy életen át beszélgetünk, visszaidézzük az emlékét, nem csak azért, hogy gyászoljuk, hanem hogy az élete tanulságaiból bátorítást, gondolatokat merítsünk a saját életünkre vonatkozóan. Alakja változik az emlékezetünkben, a hozzáfûződő kapcsolatunk elmélyül, és olyan dolgokra is felfigyelünk, amelyekre az életében addig még nem. Jelenits István
2. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
3. A gyerekek szeretete - legjobb, ha küzd ellene az ember. Hiszen egy kutyához sem megyünk túl közel; akármilyen barátságosnak tûnik is, odakaphat. Mindig meg kell őrizni egy bizonyos távolságot magunk és a gyerek között, egyszerûen nagyon hamar meghalnak. De ahogy múlnak az évek, egyre jobban hozzászokunk egy ilyen lényhez. A bizalmunkba fogadjuk, megengedjük magunknak, hogy megkedveljük. És egyszer csak eltûnik. Daniel Kehlmann
4. - Te tudod, milyen ez? Állandóan együtt élni a titokkal, amit el akarsz mondani valakinek, de tudod, hogy nem teheted. - Figyelj ide, jó? A titok olyan, mint a betegség, ha nem osztjuk meg másokkal, felfal belülről, és nem marad semmi, és úgy érezzük, meghaltunk.
5. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
6. Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom. Nora Roberts
7. A halál - közeli hozzátartozónk halála - szembesíti az embert olyan kérdésekkel, amiket halogatott, amikkel korábban nem akart foglalkozni. Ettől egy kicsit megváltozik körülötte a világ. Vathy Zsuzsa
8. Ismerős az érzés, hogy csak nézed a gyereked, de az arcát mégsem látod? Hirtelen mintha nem is hozzád tartozna? Egy pillanatra elképzeled, hogy szabad, éli a világát, szeret és meghal, és te nem is ismered igazán, és soha nem váltottál vele egy őszinte szót sem?!
9. Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül. Paulo Coelho
10. A macskám halott, mert ő sosem beszélt velem. Általa megértettem, meghallottam dolgokat, és tudom, hogy amikor az ölembe telepedett, oldotta a szorongásomat, levette rólam a stresszt. Beszélni viszont sosem beszélt, míg az emberi lények, azok, akik elkísértek engem nevetésben, gondban, dühkitörésben vagy szeretetben, ők nem halottak, ők folyton itt vannak körülöttem, és beszélgetünk egymással. Gérard Dépardieu