Ha valaki megszégyenítette vagy megalázta őt, azt azonnal elrendezném azzal az illetővel, és addig mennék, amíg a bántó viselkedés abba nem marad. Ha kellene, kivenném a gyereket az iskolából, ha kellene, másik városba költöznék, ha kellene, akkor másik országba. Bármit megtennék, hogy megvédjem a gyerekeimet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha lehet, elmenekülök. (...) Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit. Müller Péter
2. Ha az embernek gyereke van, hát még ha egyetlen, először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságban érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik.
3. Azt hiszem, hogy nem nevelem már a gyerekeimet régóta, hanem próbálok inkább segíteni nekik. Az egyik legfontosabb feladatomnak én mint anya azt érzem, hogy nekem annak kell lennem számukra, aki a védelmet és a biztonságot nyújtja. Ez közhelyesen hangzik, de konkrét példára levetítve én azt szeretném, hogy ha ő egyest kap az iskolában, akkor én ne az legyek, aki előtt izgulni kell, hogy hogy mondja el, hanem én az legyek, aki őt ezért megvigasztalja, akkor is, ha egyébként nem feltétlenül ártatlan a dologban. Ezt a felelősséget szívesen áthárítom az iskolarendszerre, hogy ezért büntessék meg ők, és ha a büntetését megkapta, ami egy egyes, látom, hogy neki ez számít, nem esik jól neki, nem gondolom, hogy nekem még rá kéne feküdnöm erre, hanem nekem annak kell lennem, aki vigasztalja, és csinál egy kakaót. Kormos Anett
4. Kell. Ma még kell. Holnap is. Egy hét múlva is. Egy hónap után is talán, de ha egy reggel úgy ébredek, hogy már nem kell... Akkor mihez kezdjek? Akkor hogyan szabaduljak meg tőle? Amikor már én kellek neki jobban, mint ő énnekem!... Most, amikor ő bizonytalan, most kell határozottnak lennem. Most, magammal szemben. Mert egy hónap múlva már ővele szemben kellene erősnek lennem. Megbántani, megalázni, vérig sérteni, hogy elmenjen. Szilvási Lajos
5. - Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el. - Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem? A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat. Agatha Christie
6. Kiskoromban azt hittem, ahhoz, hogy valaki elmeneküljön, fel kell állnia, és ténylegesen el kell rohannia otthonról, mint a gyerekek teszik a filmekben. Egy haragos kiáltás, egy bevágott ajtó, és indulás világgá. Később rájöttem, hogy sokan menekülnek el anélkül, hogy megmozdulnának. Cecelia Ahern
7. Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit. Aki nem így tesz, attól meg rendesen elvenném. Szentesi Éva
8. Ha valaki piszkálja az embert, akkor vagy összeomlik, vagy elmenekül, vagy alkalmazkodik. A gyerekek úgy alkalmazkodnak, hogy stílusokat vesznek fel. Ezért van az, hogy a gyermekünk meg akar velünk vetetni valami totál felesleges göncöt, miközben az eddig egyáltalán nem is tetszett neki. Vámos Robi
9. Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet, Példálózás helyett példát mutatnék, Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék, Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék, Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot, Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék, Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném, Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat, Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről, És többet a szeretet hatalmáról.
10. Ha elzárok egy utat a gyerek elől, akkor egy másikat kell nyitnom előtte, mégpedig az ő vágyai és hajlamai irányában.