Ha elzárok egy utat a gyerek elől, akkor egy másikat kell nyitnom előtte, mégpedig az ő vágyai és hajlamai irányában.

Kapcsolódó idézetek

1. A sors az tudja, hogy a gyereknek mi az útja. Hagyni kell menni az álmai után, az álmai útján.
2. Az én utam mások szemében tükröződik, és ha meg akarom találni önmagam, akkor erre az iránytûre van szükségem. Paulo Coelho
3. Megtörténik, hogy valakit félre akarunk taszítani, és előretoljuk. Tudor Musatescu
4. Egy gyerek, aki mindig egyetért a szüleivel, az meg van törve. Azt akarom, hogy az én gyerekem igazi gyerek legyen. Azt akarom, hogy az én gyerekem autonóm legyen. Hogy néha ne szeressen. Akarom, mert szeretem. Szeretem, s ezért megengedem neki, hogy elfecsérelje az életét, habár természetesen küzdeni fogok azért, hogy ne pazarolja el.
5. A kérések kiszolgáltatják az embert. Gyerekként, ha valamit nagyon szeretnénk, másokon múlik, hogy megkaphatjuk-e. Szaszkó Gabriella
6. A gyerek egy patak, később folyó, aztán folyam. Mi, a szülei legfeljebb a medret biztosíthatjuk neki, de az utat ő töri magának. Réges-rég, mondom, megboldogult hajadonkoromban elhatároztam, hogy ha egyszer gyerekem lesz, minél többet megmutatok majd neki a világból. Nem feltétlenül földrajzilag (...), hanem a maga egyszerû szépségében. A mindennapi élet feladatait és gyönyörûségeit. Történeteket, könyveket, zenét, képzőmûvészetet, a természetet, mindenféle tudást, ami a birtokunkban van, és azt, hogy hol talál választ a kérdéseire. Valahogy úgy éreztem, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatok neki, a választás lehetősége, és a bizalom, hogy jól választ - vagy legalábbis képes tanulni a rossz választásaiból. D. Tóth Kriszta
7. A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.
8. A cselekvés magával hozza az újabb lehetőségeket. Ha elindulok egy új irányba, és küzdeni kezdek valamiért, akkor újabb ajtók nyílnak meg előttem.
9. Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejûleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk). Beau Lotto
10. A szülő az, aki tisztában van a veszélyekkel. Ha ő hagyja elúszni azt a hajót, amin a kölcsönösség és a pozitív érzelmek vannak, akkor azt a gyerek már nem húzza vissza. Akkor élni fog a látszólagos szabadságával, és menni kezd a feje után. Tari Annamária