Ha valami miatt szorongok vagy feszült vagyok, akkor elképzelem, ha ez lenne életem utolsó napja, ez a problémakör hol foglalna helyet. Mindig az a válaszom, hogy sehol. Akkor pedig miért tulajdonítok neki ekkora jelentőséget?

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakran szorongtam, és nem találtam a helyem a világban. Ez természetes velejárója a gyermekkornak, amikor még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy bármi értelmet tulajdonítsunk a létnek. Anthony Hopkins
2. Néha jó, néha rossz, néha nem. Néha nem foglalkoztat semmi sem. Végül minden végső helyére kerül, maradok - ott, ahol voltam - egyedül. Vad Fruttik
3. Bármelyik pillanat lehet az utolsó. Akkor meg minek törődjünk bármivel? Miért fektessünk energiát bármibe? És mégis, ha éppen ez a pillanat az utolsó pillanatom ezen a földön, csakugyan a beletörődésre és a vereség érzésére kell elpazarolnom? Úgy kell eltöltenem, mintha máris halott lennék? Edith Eger
4. Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem. Frank Schätzing
5. Mindig az utolsó volt a sorban, Senki nem figyelt rá, de a Szíve mélyén tudta, Jó lenne tartozni valahová, ahol Úgy néznek rá, ahogy másokra is néznek, Ahol a tetteinek hisznek, nem az Üres szavaknak meg a pénznek. Tankcsapda
6. Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörûségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok. Charles Baudelaire
7. Élvezem, hogy sohasem tudom, mit hoz a következő pillanat (...). És mégis, sok emberben éppen ez az érzés kelt állandó szorongást. Agatha Christie
8. Örökké kételkedem a létjogosultságomban, soha nem érzem magam elégnek. Talán csak az életem végén fogok választ kapni arra, elegendő-e az a munka, amit végeztem. Talán az igazi választ én már meg sem érem. Az idő viszont majd eldönti, mennyit ér ez az egész. Szentesi Éva
9. Leginkább azt szeretném tudni, hogy hol fogok meghalni, méghozzá azért, mert akkor sosem megyek oda. Charlie Munger
10. Mindig úgy próbálok élni, mintha az utolsó napom lenne. Persze nem mindig sikerül, de erre törekszem. Azt hiszem, a fontossági sorrend a legdöntőbb. Igyekszem, hogy úgy éljek, hogy ha másnap délután, vagy aznap délután ötkor számot kéne adnom, ne kerüljek abba a szituációba, hogy "te jó Isten, hisz ha tudtam volna, egészen mással foglalkoztam volna". Darvas Iván