Ugrás a tartalomra
Ha végignézünk az Instagramon, mindenki félrefordítja a fejét, mindenki kacsaszájat csinál magának... hogy ezek honnan a francból jönnek?! Ebben a hatalmas nagy masszában, ebben az értelmetlen, fene tudja honnan indult és hova vezető szokásban dagonyázik mindenki.
Kapcsolódó idézetek
-
A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyû.
-
A világunk abszurd. Mindenki ordít. Az utcán és a social mediában, mindenhol. Egy ilyen zavaros térben nem érvényesek a megbízható mértékegységek. Ezért tulajdonképpen mindenki azt csinál, amit akar. Elvben.
Geszti Péter
-
Jó lenne, ha senki nem érezné magát rosszul amiatt, mert máshogy ünnepel, mint a többiek. A Facebook és az Instagram világa hamis. Oda idealizált képet tesznek ki az emberek, azt, amilyet szeretnének önmagukról alkotni, de ezt sokan nagyon keserûen élik meg. Pedig nem vagyunk attól kevesebbek, ha egyedül ünneplünk, vagy máshogy élünk.
-
Az emberek összevissza fecsegnek, akár tudnak valamit, akár nem. Nem tudnak mindent, de mindent mondanak.
Anatole France
-
Olyan sokan vannak az emberek. Könnyû megfeledkezni arról, hogy a világ tele van velük, zsúfolásig tele, s minden egyes személyről el lehet képzelni, hogy kicsoda... és rendszerint hibás az elképzelés.
John Green
-
A tömeg furcsa dolog. A tömegnek saját közös gondolkodása van, gondolkodás, mely figyelmen kívül hagyja egyes részeinek értelmét, és a legalantasabb érzelmekből táplálkozik.
-
Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerûen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
-
Mindenki olyan nagy gallérral jár manapság, csak tudnám, mire fel? Azt gondolják, beesnek az utcáról az ikszfaktorba, óbégatnak egy kicsit, és máris zuhog a nyakukba az aranyeső, és hirtelen lesznek is valakik.
Lackfi János
-
Vannak emberek, akik egész egyszerûen mindenhonnan kiragyognak.
-
Ha jobban belegondolsz abba, honnan jöttünk és kik is vagyunk valójában, az elég röhejesen hangzik. A létezés egy káosz, semminek sincs értelme, és ezért igyekszünk értelmet adni neki.