- Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó. - A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok istenéhez. - Egyszer te is meghalsz, apám? - Egészen biztosan. - Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján? - Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká, te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki kiérdemelte azt. - S hogyan lehet? - Méltón élni, s hősként halni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, milyen beteges kényszer ez, hogy ti mindig az úttal példálóztok. A papok is: egyszer a mennybe visz az út, egyszer a pokolba, ilyen kereszteződések, olyan kereszteződések. Út, amin nehéz járni, út, ami ki van taposva, vagy kövezve mindenféle szándékkal, a nemzetek útja, apáink útja, gyermekeink útja. Mintha egy közlekedési rendőrnő meg egy útépítő munkás szerelméből fogantatok volna. Ti mindig mennétek valahova. Tessék egyszer megállni, megnyugodni, körülnézni. Akkor meglátnátok, milyen sok csoda van körülöttünk.
2. Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza, hozzád. Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem. Magyarország, milliók áldása szálljon rád! Oláh Ibolya
3. Szeresd magyar hazádat, E szép magyar hazát! Mely gyermekidnek éltet, Neked vég nyugtot ád, Mely ezredéven által Táplálta ősidet, S mely ezred év után is Csak tőled kér nevet! Garay János
4. Isten, add, hogy bujdosásom így végződjék egy szép napon: roskadjak én is le az útra, tettől, tudástól gazdagon, maradjak ott nagy reményjelnek, hogy bárki, aki haza vágyik s átlép felettem gondtalan, úgy mondja halkan, boldogan: már csak tíz perc az út hazáig. Wass Albert
5. Amíg élek, úton leszek: használni akarom a szívemet. A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, édes hazám, szerettelek. Kemény István
6. Eljön-e újra, mi elmúlt rég, Álom volt-e a szép remény, Lobban-e még az a gyertyafény, Az elesett Hősökért? Mert az a nép még mindig él.
7. Ha feladod az álmaid, meghalsz, Élve halsz meg! De boldogságot vagy szép halált, Csak e föld adhat neked! Edda
8. Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. Thornton Niven Wilder
9. Az ősi görögök úgy hitték, mikor egy testvér meghal, csak felszáll a csónakra, átkel a Styx folyón és elmegy egy Hadész nevû helyre. (...) Ez egy hely, ahol folytatjuk a vágtánkat. De a görögök megértették. Csak az, hogy éltél, csak az, hogy keresztülmentél a feltámadás tiszta nehézségein, és keresztülmentél egy teljes napon, elég volt, hogy elnyerd az örök jutalmad.
10. Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk. Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat, Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy. Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek, Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.