Ugrás a tartalomra
Hadd legyek most is őszinte. A pénzcsinálás nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Ez a szakma megöli az életnek azt a részét, ami fontos. Azt a részt, aminek semmi köze az üzlethez. Az elmúlt két év olyan volt, mintha a belsőm felemésztené önmagát. Mindazok, akiket tiszteltem, már nem állnak szóba velem többé. (...) Az emberek egy szaktekintélytől várják, hogy megmondja, mit hogyan értékeljenek. Csakhogy ezt a tekintélyt nem tények, eredmények alapján választják ki. Azért választják, mert úgy tûnik, hogy tekintélyes és közkedvelt... és én nem vagyok, én sosem voltam közkedvelt.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
-
Sohasem éreztem magam kényelmesen e világ skatulyából kihúzott, csillogó-villogó teremtményeinek társaságában. Az élet megtanított, hogy a megbízható és őszinte emberek általában azok, akiknek a külseje már kissé ütött-kopott. Nem mindig, de általában.
Richard Paul Evans
-
Bármilyen gazdag is vagy, ha meghalsz, a pénzed nem jelent semmit. És mit ér a státusz, a hírnév, ha senki nem áll melletted? Más szavakkal: a pénz és a tekintély nem feltétlenül kellenek ahhoz, hogy tartalmas életet élj. Mi az hát, ami valóban számít nekem? Könnyû kérdés volt. Tenni valamit másokért, a társadalomért. Törődni a többiekkel. Megérteni és megértetni magunkat annyi emberrel, amennyivel csak lehet. Egyik sem könnyû dolog, de tudtam, ha elérem céljaimat, büszkén mondhatom, hogy boldogan élek. A lényeg: meg kell tanulnom magasra értékelni önmagam.
-
Õszintének lenni, azt mondják, nehéz. Az emberek nem mernek őszinték lenni, mert úgy tartják, akkor sérülnek. Én az őszinteséget fegyverként használom a mindennapok kommunikációjában. Ha hazudnék magamnak, akármilyen dolgommal kapcsolatban, akkor hazugságot sugároznék az engem körülvevő emberek felé is. Tehát az engem körülvevő emberek is főleg ilyenek lennének. Ez nekem rövid távon lehet jó, hosszú távon azonban nem. Azzal ámítanám magam, milyen sok jó ember vesz körül.
Csernus Imre
-
Pénz! Milyen kétségbeesetten keresik az emberek! Valamikor az életem során, amikor hagytam, hogy eltávolodjanak az álmaim, amelyeket ekkor a fiatalos naivitás megtestesítőiként könyveltem el, a pénzt hatalommal ruháztam fel. Nem szabadna, hogy a pénznek ilyen hatalma legyen, és nincs is hatalma mindaddig, amíg az ember szert nem tesz rá.
-
Most, hogy ennyire közel merészkedett hozzám a halál, egészen mást gondolok az életről. Nem akarok már többé hazudni. Olyanokkal akarom tölteni az időt, akik mellett tényleg nevetek. Nem akarok kalóriákat számolni, sem fizetésemelést és jutalékot. Minden, amit megveszek és megeszem, csak engem szolgáljon, nem pedig a külsőségeket. Nem akarok többé rohanni. Kényelmesen kívánok jönni-menni, úgy, mint az úri kisasszonyok, akik mindig ráérnek, és egyenes háttal teáznak. Több könyvet akarok elolvasni a világ irodalmából, mert tényleg azt gondolom, hogy csak egy igazán jó írás adhat valódi szórakozást. Majd ha mindez meglesz, akkor jó könyveket is akarok írni. Azt akarom, hogy a történeteimről ismerjenek, nem pedig arról, hogy melyik nagy embernek lettem a felesége.
Szentesi Éva
-
Van itt valami, amit többre tartok (...): a tisztességet. Inkább hagyom elkallódni az értékeket, amelyek bennem vannak, ha azok csak olyan úton teljesednének ki, amit nem tartok becsületesnek.
-
Ahogy idősebb leszek, egyre inkább elegem lesz abból, hogy saját magamat revideáljam, és a mondandómat finomítsam attól félve, hogy a másik ember hogyan fogja ezt értelmezni. Szerintem jobban megéri őszintének lenni.
-
Igazad volt azzal kapcsolatban, hogy mindig próbálok uralkodni magamon. Ezt még soha, senki nem találta ki... és ez megijesztett. (...) Az, hogy tudják-e vagy sem, nem számít. Az számít, hogy valaki, hogy te ennyire kiismertél. Nem könnyû, ha az embernek belelátnak a lelkébe. Akkor kénytelen kiadni magát. Sebezhetővé válik. Sokkal könnyebb olyanokkal lenni, akikkel felszínesebb barátságban vagyok.
Richelle Mead
-
Annak dacára, hogy az utcán tolvajként nagyon bátor és vakmerő voltam, attól feszült lettem, hogy ajtókon kopogjak be munkáért. És talán igazam is volt. Végtére is a lopás privát cselekedet. Az ember egyedül csinálja, magáért csinálja, és nem vágyik senki elismerésére. Mikor azonban idegenekkel beszélsz, és valami legálisat kérsz tőlük, az olyan, mintha arra kérnéd őket, ítéljenek meg, és én nem voltam kész arra, hogy ennyire sebezhetővé tegyem magam.