Hadd legyek napjaid lótuszvirága és éjszakáid forró szele, amely végigfut vágyadon, mint a szent tûz parazsán, és oly partokra sodor, ahol a szerelem honol.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnék vér lenni a szívedben, hogy dobogjak benned és forróság legyek a hidegben, Szeretnék fény lenni a szemedben, szeretném a kezem mindig ott látni a kezedben.
2. Könnyű legyen emlékem, mint az illat, mely egekig száll és legyen örök, amíg szivemből máglyarózsák nyílnak s feláldozott szerelmem füstölög. József Attila
3. Barátságunk oltárára én is óhajtok néhány virágszálat lerakni becses születése ünnepén; belsőm kertjében folyto­nosan ápolom azokat, a melyek forró érzelmeim virágszálai. Kívánom, hogy sok éven át friss és tartós egészségben, sza­kadatlan élvezet s megelégedés közt folyjanak le napjai.
4. Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé, Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé, Mert égni és szeretni akar, aki él, Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél. Ákos
5. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
6. Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég, és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelő hold mindent betöltő ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. (...) Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bőröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Seherezád, szerelmem, az éj téged üdvözöl, s a nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket.
7. Szeress, szeress mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt s a melegséget, Mely isten arcától szívedbe gyûl. Petőfi Sándor
8. Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen, Te csak engedd, jöjjön el értem, hogy egészen felemésszen az a lobbanás. Legyen úgy, hogy jókor kérsz el, legyen úgy, hogy engem is érzel, s hoz a vágy még tûzijáték-ragyogást. Zséda
9. Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Pákolitz István
10. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál! Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!