Hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez és folyamatosan bővül a jelen múlttá válása által.

Kapcsolódó idézetek

1. A hagyományok kötik össze a múltat és a jelent.
2. A történelem a jelenben folyamatosan kialakuló utókor.
3. A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él. Bábel Balázs
4. A múlt (...) mindig velünk van, amik vagyunk és amink van, az a múltból származik. Teremtményei vagyunk, és benne elmerülve élünk. Ha nem úgy értelmezzük és nem úgy érezzük a múltat, mint bennünk élő valamit, akkor nem értjük a jelent. A múlt összekapcsolása a jelennel, kiterjesztése a jövőre, az elszakadás tőle, ahol ez az összekapcsolás lehetetlen, és a gondolkodás és cselekvés lüktető, vibráló anyagának megteremtése mindebből - ez az élet. Dzsaváharlál Néhrú
5. Egy régóta halott múlt, amit gyakran hagyománynak neveznek, szabja meg a jövőbe vezető utat.
6. A múlt azért létezik, hogy emlékeztesse a jelent, lehet ez máshogy is. A múlt a jövőért marad fent.
7. A múltból tanulunk, de a jelen az, amiben élünk, és a legjobban egy cél köt minket a jelenhez.
8. A múlt a régi jelen, a jelen a leendő múlt, de a jövő mind­járt jelen lesz. Bödőcs Tibor
9. A múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden jelen pillanat magában foglalja az egész múltat, és valamit ad hozzá. Babits Mihály
10. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.