Hallottam egy emberről, aki elment Adlerhez, a híres pszichológushoz, a "kisebbrendûségi komplexus" felfedezőjéhez. Az ember több hónapos, hosszú és nehéz kezelésen esett át. Adler végül azt mondta: - Ön meggyógyult. - Igen, én is úgy érzem. - lelkendezett az ember -, nekem van a legszebb, a legjobb kisebbrendûségi komplexusom a világon!

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen végtelenül kicsinek és magányosnak érzem magam az univerzumban! És (...) ettől mégis gyógyulok. Mert a hibáim, a csalódásaim, vereségeim és még a sikereim is csak olyan mértékûek, mint én magam, és ez valahol felszabadító.
2. Érdekes jelenség, amit úgy nevezek: a pszichológia holdudvara. Elég, ha a családból egy ember érzi elérkezettnek az időt, hogy a konfliktusok miatt pszichológushoz forduljon. Õ rendszeresen jár, másképp néz magára, mert másfajta figyelmet élvez a terápia során. Átgondolja az életét, a pszichológus egyfajta tükröt mutat, azt, ahogy kívülről látja a kapcsolatokat. Visszajelzéseket ad. Aki ezt fogadja, továbbadja. Másképp beszélget a körülötte lévőkkel, próbálja őket is megérteni, elfogadni. Ezek után a környezetében élők is változni kezdenek, pedig nem is járnak pszichoterápiára. (...) Ezt nevezem a holdudvarban lévők passzív gyógyulásának.
3. A történetek a legjobb gyógyszerek. Én mindent a saját életemben történeteken keresztül dolgoztam fel. Amikor például engem diagnosztizáltak bipolárisként, akkor elkezdtem olyan történeteket keresni, mert az volt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki így érzi magát. Szerencsére egy csomó másik király ember, aki hasonló helyzetben van, írt erről egy könyvet vagy forgatott róla egy filmet vagy írt róla egy dalt, és akkor már van egy kapaszkodóm, amin keresztül jobban megérthetem saját magamat. Én nagyon-nagyon hiszek abban, hogy egy csomó minden, amit mi magunknak még nem tudunk elmondani vagy megfogalmazni, vagy simán nincs még hozzá meg az eszköztárunk, azt valaki más már valahol leírta. A történetek a gerince az egész világnak, annak, ahogyan a világot látjuk. Mindennek azáltal adunk értelmet, hogy valahogyan verbalizáljuk, és akkora segítség, hogy ezt a verbalizációs folyamatot valaki más már megtette, hogy a szakemberi segítség mellett én tényleg leginkább az olvasást meg a filmeket ajánlom. Merjünk el ezekben a világokban elmerülni, és nagyon sokszor többet tudunk tanulni magunkról mások élményein keresztül, mint a sajátjainkból, mert egy kicsit objektívebben tudjuk őket nézni. Pszichológus és olvasás: ez a két kulcsa van annak, hogy az ember akár a legmélyebb gödörből is ki tudjon mászni, de az olvasás mindig elérhető, ha kicsi, ha nagy a probléma.
4. Ha tetszik nekik a srác, mindegy, akármilyen barom is, azt mondják, kisebbrendûségi komplexusa van, ha viszont nem tetszik, akkor lehet akármilyen rendes, vagy lehet akármekkora kisebbrendûségû komplexusa, azt mondják, beképzelt. Jerome David Salinger
5. A legcsodálatosabb emberek, akiket ismerünk, azok, akik megismerték a vereséget, megismerték a szenvedést, a küzdelmet, a veszteséget, és megtalálták a kiutat a mélyből. Ezek az emberek olyan szinten értékelik, érzik és értik az életet, hogy az könyörülettel, kedvességgel és mély, szerető gondoskodással tölti el őket. A csodálatos emberek nem csak úgy vannak.
6. Akárhogy történt, a magamon végzett hosszú tanulmányok után felfedeztem az emberi lény feneketlen kettősségét. Akkor aztán megértettem - mert soká kutattam az emlékezetemben -, hogy a szerénység segített a csillogásban, az alázat a győzelmeimben és az erény a zsarnokságomban. Albert Camus
7. A betegség mindig hagy egy kis reményt. Valaki mindig akad, aki kigyógyul. Ezerből egy. Dmitry Glukhovsky
8. Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy kivételes vagyok. Aztán fiatalemberként meggyőződtem róla, hogy ha nem is kivételes, de legalább valami korábban ismeretlen csodálatos és bonyolult keveréke vagyok. De az évek során legalább a felét megértettem azoknak az ellentmondásoknak, amelyek a bonyolult mivoltomat alkották. Ami maradt, arról kiderült, vagy megoldhatatlan számomra, vagy, ami még valószínûbb, nincs is megoldása. Egyszerûen csak jelentéktelen zsákutcák. Sebastian Charles Faulks
9. A kellemetlen emlékekben volt valami jó: meggyőzték az embert, hogy boldog, noha egy másodperccel előbb még azt hitte, hogy nem az. A boldogság fokozatok kérdése. Aki ezt tudja, ritkán boldogtalan egészen. Erich Maria Remarque
10. Mutass nekem egy épeszû embert, és én kigyógyítom belőle. Carl Gustav Jung