A történetek a legjobb gyógyszerek. Én mindent a saját életemben történeteken keresztül dolgoztam fel. Amikor például engem diagnosztizáltak bipolárisként, akkor elkezdtem olyan történeteket keresni, mert az volt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki így érzi magát. Szerencsére egy csomó másik király ember, aki hasonló helyzetben van, írt erről egy könyvet vagy forgatott róla egy filmet vagy írt róla egy dalt, és akkor már van egy kapaszkodóm, amin keresztül jobban megérthetem saját magamat. Én nagyon-nagyon hiszek abban, hogy egy csomó minden, amit mi magunknak még nem tudunk elmondani vagy megfogalmazni, vagy simán nincs még hozzá meg az eszköztárunk, azt valaki más már valahol leírta. A történetek a gerince az egész világnak, annak, ahogyan a világot látjuk. Mindennek azáltal adunk értelmet, hogy valahogyan verbalizáljuk, és akkora segítség, hogy ezt a verbalizációs folyamatot valaki más már megtette, hogy a szakemberi segítség mellett én tényleg leginkább az olvasást meg a filmeket ajánlom. Merjünk el ezekben a világokban elmerülni, és nagyon sokszor többet tudunk tanulni magunkról mások élményein keresztül, mint a sajátjainkból, mert egy kicsit objektívebben tudjuk őket nézni. Pszichológus és olvasás: ez a két kulcsa van annak, hogy az ember akár a legmélyebb gödörből is ki tudjon mászni, de az olvasás mindig elérhető, ha kicsi, ha nagy a probléma.