Hegymászó nem lesz csak úgy valakiből, hanem így születik. Sokféle adottság kell hozzá, és akiben ezek megvannak, azt egy idő után vonzani kezdi a mászás. Nem véletlenül vonzódik épp a hegymászáshoz. A született mászó magányos farkas, kevésbé társas lény. Ez azért kell, mert fent a hegyen már egyedül leszünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem hegymászó lesz, hanem annak születik, mert egy nehéz helyzetben nem esik kétségbe, hanem az első gondolata az lesz, hogy hogyan lehet megoldani. Aztán majd ha túl vagyunk rajta, nekiállunk pánikolni vagy félni. Sterczer Hilda
2. A hegymászás leegyszerûsíti az életet a legegyszerûbb elemekre: élelemre, menedékre és a túlélésre. Az emberek arra születtek, hogy ezekkel a létfontosságú dolgokkal foglalkozzanak, nem pedig azokkal a jelentéktelen dolgokkal, amelyek mindennapi modern életünket kitöltik. A hegymászás magasabb szintre emeli az érzékeket, az érzelmek intenzívebbek lesznek, és meglepő módon ez megnyugtató. Leküzdeni a természet kihívásait, amikor az ő szabályai szerint játszunk, és ha sikert érünk el, hihetetlenül lelkesítő tud lenni.
3. Biztos vagyok benne, hogy hegymászónak születünk. Olyan képességekkel, tûréshatárokkal és preferenciákkal, melyekben kódolva van, hogy azzá válhatunk. Sterczer Hilda
4. Milyen egy hegymászó? Olyan a természete, hogy ha gond van, tudja, hogy a hegyen nem lehet leülni a sarokba és sírni, válsághelyzetben muszáj továbbcsinálni, mert az életemért küzdök. Sterczer Hilda
5. Ha sokáig együtt élünk valakivel, és gyerekeink is születnek, az élet olyan lesz, mint a fára mászás. Fel és le, fel és le, az ember próbál megbirkózni mindennel, ügyes akar lenni, mászik és mászik, alig látja a másikat útközben. Ezt talán nem is értik a fiatalok, de minden megváltozik, amikor az embernek gyereke születik. Néha olyan érzés, mintha a házastársunkkal már nem is találkoznánk. Elsősorban szülők vagyunk és csapattagok, másodsorban házasok. Fredrik Backman
6. A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmû.
7. Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, ment hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkû, de haladj tovább. Paulo Coelho
8. A hegymászó két céllal indul el a hegyre: az egyik az, hogy megmássza, a másik, hogy túlélje. Ebben az a paradox, hogy a csúcson van a legmesszebb az élettől. Sterczer Hilda
9. A hegymászó csupán a testi épségét kockáztatja, és az erejét őrli fel. A barlangász ezzel szemben az idegeit tépázza, és ősi félelmekkel néz szembe. A bennünk élő primitív vadállat tele van ésszerûtlen és logikátlan, mélységes rettegéssel: fél a sötéttől. Fél attól, hogy alászálljon a föld mélyébe, amelyet mindig is gonosz erők lakhelyének tartott. Fél attól, hogy egyedül maradjon. Fél attól, hogy csapdába essen. Fél a víztől, mert az ősidőkben ebből az elemből emelkedett ki, hogy emberré váljon. Legősibb rémálmaiban sötétben zuhan alá, vagy ismeretlen útvesztőkben tévelyeg. És a barlangász, amilyen bolond, tudatosan választja magának ezeket a lidércnyomásos körülményeket. Ezért is eszelősebb a hegymászónál, mert amit minden pillanatban kockára vet, az nem más, mint az elméje épsége.
10. A téli hegymászás egy csodás, kihívásokkal teli játék, amelyben az időjárás a szeszélyes szerető. Képtelenség megjósolni a végeredményt. Az ember csupán annyit tehet, hogy figyel és tanul.