Helyszín a kocsma. Néhány abszint, mint asztaltársaság. Meg valami vadidegenférfi. Alap. Vajon tudsz még úgy nevetni? Úgy, ahogy az a fülemben maradt?

Kapcsolódó idézetek

1. A nevetést nem lehet elutasítani. Ha jön, lehuppan a kedvenc fotelodba, és addig marad ott, ameddig akar. Stephen King
2. Fenébe a sírást, fiuk, úgy éljetek, ahogy kijut, a kocsmába megyek bizony, menyecskénél nagyot iszom, magam meg a feleségem nevetünk az ellenségen. Tarasz Sevcsenko
3. Vannak emberek, akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés. Wass Albert
4. Becsukott ajtód előtt állok idekint, Levetett kalappal, vigyorogva a kínt. - Ki vagy te idegen, mit akarsz még? Nekünk is alig van, nincs segítség. Ismerős Arcok
5. Van az a homályos zóna aközött, hogy valakin nevetsz vagy valakivel nevetsz. Becky Albertalli
6. Mindenkinek van valami baja. Valakinek eláll a füle, másnak nagy a hasa, megint más meg mekegve nevet, mint a kecske. De a külszín alatt mégis mindnyájan ugyanolyanok vagyunk.
7. Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. Ancsel Éva
8. A saját kocsmádban úgy állsz meg, ahogy akarsz. Egy másik kerületben már a falnak háttal. Hofi Géza
9. Nagyon vékony a határ aközött, hogy veled vagy rajtad nevetnek.
10. Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék. József Attila