Hiába ugornám. E szûk szerelem rácsát el sose rontom. Meg-megmutatom fogamat tefeléd, ki elálltad tág horizontom.

Kapcsolódó idézetek

1. Fagyom nem ûzöd el, hiába, be nem sugárzod éjjelem... Szavaid nehéz kalapácsa zuhog szivemre szüntelen. Alekszej Nyikolajevics Apuhtyin
2. Szerelmem könnyû szárnyán szálltam által: Kőgát sosem riasztja a szerelmet, Mit megtehet, meri is a szerelmem, Nem szeghetik utam rokonaid. William Shakespeare
3. Sóvárgom és rettegem a szerelmet, amely meglehet, a magasba emel, de ha elereszt, úgyis halálosan összetör majd. A. O. Esther
4. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc
5. Emelt fővel állok az egyenetlenül is gyönyörû szerelem elébe. Vakon élvezni fogom, míg csak tart. Belepusztulni akkor is ráérek, ha megint szünetelni kezd, vagy netán véget ér. Vavyan Fable
6. Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. (...) Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásaid szárnyain röpül. Várnai Zseni
7. Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Kormorán
8. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
9. Megálltam szemben veled, s elállt a lélegzetem. Úgy néztél rám, mint amikor szárnyat bont a szerelem. Nem tudtam betelni veled. Nagy István Attila
10. Biztosan tudom, hogy szeretlek, és ennek valami szép dolognak kellene lennie, de valahogy mindig eltorzul. Szeretném kimerevíteni az időt, téged és önmagamat, hogy sose érjen véget, ugyanakkor szeretnék véget vetni neki, hogy ne kelljen várni a végét. Piia Leino