Hirtelen megéreztem, hogy mi az odatartozás az emberen túlihoz, mi a felbonthatatlan szövetség az ember és a mûvészete, az eszme között, s hogy ehhez képest mennyire lényegtelen minden más epizódja az életnek. Rájöttem, hogy legjobban arra kell vigyázni, hogy ki ne száradjon az ember szíve.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudom, nincs nagyobb az emberi sorsnál: - a kezdetnél tudni: mi lesz a vég! s feledni mégis minden csóknál a Múlást: az élő eszméletét. Váci Mihály
2. Ha valamiért vagy valakiért áldozatot hozok, az nem elvesz belőlem, hanem hozzám ad. Annak a lemondásnak az ereje belém költözik... A dolgok láthatatlanul, a rajtunk túli világban összefüggenek. Schäffer Erzsébet
3. Az a fontos, hogy érezz, szeress, remélj, remegj, élj. Elsősorban ember légy, s csak aztán mûvész. Auguste Rodin
4. Nagyon lényegesnek tartom, hogy ne csak fizikailag, hanem lelkileg, érzelmileg is karban tartsuk magunkat. Szerintem ez az alapja annak, hogy megismerjem, mit szeretnék, melyek a feladataim, és hol vannak a határaim. Fehér Anna
5. Napról napra, hétről hétre úgy éreztem, valami szétárad bennem, ott legbelül, valami lágyan és melegen, finoman és érzékien átveszi az irányítást testem felett. És ez a valami egyre elviselhetetlenebbé tette azt a tényt, hogy csak úgy létezzünk a világban, távol egymástól. Ez a valami nem pusztán a nő vágya volt a férfi után. Hanem az életem mélyéből egyetlen pillanat alatt feltörő szerelem. Tomán Edina
6. Arra kell gondolnom, hogy... a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna. Márai Sándor
7. Egy napon hirtelen rájöttem, hogy minden egyes tárgynak, minden egyes ábrázolatnak mögöttes értelme van. Bárhova nézek, semmi sem pontosan az, aminek látszik. Mészöly Miklós
8. A mûvészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél. Hermann Hesse
9. Úgy érzem, hogy minden, ami történt, az sorsszerû volt, az elkerülhetetlen volt. Mindennek, ami volt, annak úgy kellett lennie, ahogy volt. Mindennek, amit átéltem, úgy és csakis úgy kellett történnie, ahogy történt. Minden természetesnek, magától értetődőnek, egymásból következőnek és szükségszerûnek tûnik föl ma már bennem. Bächer Iván
10. Megrendítő belegondolni, hogy nem pusztán önálló, másoktól elszigetelt lények vagyunk. Az, hogy az emberek ennyire össze vannak fonódva egymással, egyszerre óriási felelősség és mérhetetlenül értékes adomány.