Ugrás a tartalomra
Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle.
Kapcsolódó idézetek
-
Hiszek az egy Istenben, a világegyetem teremtőjében. Hiszem, hogy gondviseléssel kormányozza a mindenséget. Hiszem, hogy imádatra méltó, hogy a legszívesebben vett szolgálat, amit adhatunk Neki, ha jót teszünk gyermekeivel.
Benjamin Franklin
-
Az emberi gonoszságban nagyon is hiszek (...). Nem a hétköznapi rosszindulatra gondolok, amit mindenki megtapasztal az életében. Én arra a jeges ûrre gondolok, amit néhány lélek maga körül teremt, és nincs az univerzumban olyan hideg és üres hely, mint ez. Én úgy vélem, ez a gonosz. Nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az isteni hiánya; elégtelenség, valami különös zsugorodottság. Nincs semmi, amit adhatna, hiszen ő maga a hiány. Ezért inkább mindig csak elvesz, mintha érezné, hogy nem egész. És ha az ember találkozik vele, soha nem ússza meg sebek nélkül.
-
Tudod, én szentül hiszem, hogy ha van Isten, nem valamelyikünkben van. Nem benned, bennem, hanem valahol kettőnk között. Ha van valami varázslatos ezen a világon, akkor az az, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat, osztozni vele. Tudom, ritkán van kilátás teljes sikerre, de kit érdekel? A fő, hogy megpróbáltuk.
-
Nem fog mindentől megvédeni az Isten. Ez tényleg így van. Ez az élet. De mindig mellettem lesz. Ez számomra erőt ad a mindennapokban. Meg kellett tanulnom ebbe a hitbe kapaszkodni, hogy bármi is történik, ott van velem. Azóta annyiszor megtapasztaltam, hogy végül minden úgy alakult, hogy mégis jó legyen. Ahogy átalakult, megerősödött a hitem, a személyiségem is megváltozott, és Isten ebből az egészből jót tudott kihozni. Tudom, hogy nem ez volt az eredeti terv, de az ördög nem tud úgy tönkretenni valamit, hogy az az Isten kezében ne alakulhatna át valami gyönyörûvé.
Sterczer Hilda
-
Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bûn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.
Babits Mihály
-
Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök.
-
Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bûnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bûn, a gúnyolódás, a kínzás?
Daniel Banulescu
-
Hiszem, hogy ha volna Isten, kevesebb rossz volna a földön, hiszem, hogy ha a rossz jelen van a földön, akkor e felfordulás vagy Istentől ered, vagy Isten nem tudja meggátolni; márpedig nem félek olyan istentől, aki vagy gyenge vagy gonosz, szemébe nevetek, kacagom ostorát.
Donatien Alphonse Francois de Sade
-
Hiszek Istenben, de nem mint egyetlen dologban, nem mint egy égen trónoló öregemberben. Hiszem, hogy amit az emberek Istennek neveznek, az mindannyiunkban ott van.
John Lennon
-
Csak az számít, ami biztos, amit nem tagadhatok, amit nem vethetek el. Tagadhatom énemnek azt a részét, melyet testetlen sóvárgások éltetnek, de az egység vágyát, a megoldás szomját, a világosság és az összefüggés követelését nem tagadhatom. Mindent cáfolhatok a világból, mely körülzár, nekem ütközik és elsodor, de a káoszt, a véletlen önkényét, az anarchiából születő isteni egyenértékûséget nem. Nem tudom, van-e a világnak önmagán túlmutató értelme. De azt tudom, hogy nem ismerem s egyelőre nem is ismerhetem meg ezt az értelmet.
Albert Camus