Hiszen olyan édes lehet: egy nevet mondogatni, mindig ugyanazt a keresztnevet, valakiét, akihez teljes szívünkkel tartozunk. Már csak a gondolat is, hogy él, lélegzik, esténként karjára hajtja fejét, elalszik és hajnalban felébred, ifjú teste előtt meghátrál a sötétség.

Kapcsolódó idézetek

1. De milyen csodálatos lenne, ha egy igazi társ feküdne mellette, és átölelné nappal, szeretné, magához szorítaná, és azt mondaná, hogy nemcsak azért értékes, amit a teste ad, hanem azért is, amilyen érzéseket az ő szívében kelt életre. J. R. Ward
2. Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém.
3. Megálmodhatunk mi bármit, a végén mindig magányban ébredünk, magányosan. Ami persze nem jelent egyet a sötétséggel, néha ragyogó ékkövek képében is megjelenik (...), és azt hisszük, mindenki elfordul tőlünk, pedig mi engedtük szabadon a hozzánk láncolt lelkeket.
4. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörû, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal. Csitáry-Hock Tamás
5. Mindenki szeret valakit, és mindenki, aki szeret valakit, szokott kétségbeesve, éberen feküdni egész éjszaka, és azt számolgatni, hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is emberek legyünk. Ilyenkor vetemedünk olyasmire, ami utólag érthetetlennek tûnik, holott akkor az látszott az egyetlen kiútnak. Fredrik Backman
6. A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik. Jókai Anna
7. Ha a szív elég erős, a lélek újjászületik. Minden új nappal, életről életre, időről időre, örökre.
8. Semmitől nem félni, de mindenhez kötődni. Mindent átélni és mindent megtartani. Vajon lehetséges-e? Újraélni minden hajnalt, mintha először látnánk, érezni minden virág illatát, szüntelenül megújulni, és nem ismerni a szót: keserû. Ez az élet titka.
9. Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig. Márai Sándor
10. Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek. Anna and the Barbies