Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem volt szivemben ősz, tavasz, Érted, mint a nyár, égett az.

Kapcsolódó idézetek

1. Te vagy a kezdet, és te vagy a vég, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél!
2. Oh igazság, igazság! Mennyire lelkem mélyéből vágyódtam már akkor utánad, mikor folyton és minden vonatkozásban emlegettek előttem - üres szóval és temérdek vastag könyvben! Mit tálaltak fel ezeken a tálcákon feléd kívánkozásomnak? A napot, holdat, gyönyörû alkotásaidat, de mégis csak munkáidat s nem téged magadat! S még munkáid közül sem a legméltóbbakat! Mert ragyogók ezek ugyan és égitestek, de lelkes teremtéseid mégis előbbrevalók. S az én éhes, szomjas vágyakozásom nem azon, bár legelső, dolgaidat kívánta, hanem téged, Igazság, akiben nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szent Ágoston
3. Szeress, szeress mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt s a melegséget, Mely isten arcától szívedbe gyûl. Petőfi Sándor
4. Araszol a szív, arra szól a szó. Téged a hangom hív, és tudod, így a jó. Szívem a tiéd, nem múló látomás. Lelkem tûzben ég, te vagy a végállomás! Horváth Tamás
5. Mint égen a csillag, annyiszor húzd el előttem kettőnk lepleit, hogy akarjak folyton utánad menni, s hogy érezd, érted kiált minden vágyam.
6. Nem voltam jó, nem voltam rossz, Azt kaptam mindig, ami jár, És örültem annak, hogy ismertelek, És ismertél te is talán.
7. Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
8. Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár. James Patterson
9. Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé, Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé, Mert égni és szeretni akar, aki él, Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél. Ákos
10. Egy vallomással tartozom. Én mindig téged szerettelek, de úgy, (...) ahogy egy férfi szerethet egy nőt, ahogy egy hős egy hősnőt, ahogy ember nem szerethet mást életében.