- Hogy van ez? Mi vagyok én neked? (...) - Egy darabka élet. Tudod, mik vagyunk? Két kis tölcsér, amelyen ugyanaz a levegő áramlik át.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, az életünk nem más, mint megélt pillanataink összessége. Egyes pillanatok arról szólnak, kik vagyunk, míg mások arról, hogy kik lehettünk volna.
2. Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás. Friedrich Halm
3. Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. (...) Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívûségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot. Deepak Chopra
4. Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek, mivelhogy ilyen kettős ez az élet, a szó csupán egyik szárnya a csöndnek, a tûzben mindig ott egy rész hidegség. Pablo Neruda
5. Az élet csak kirándulás, meglehetősen rövid kirándulás. (...) Az élet csupán az anyag körforgása... az egyik anyag távozóban a kirándulásról, a másik indulóban a kirándulásra.
6. Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet. Márai Sándor
7. Pillanatok. Belőlük áll az élet, akár egy hatalmas mozaik. Ezer apró darab, melyekből egy nagy kép lesz.
8. Én itt, te ott, így szeretlek téged. Létem minden mozzanatában, a környezet kis mozaikjaként. Karafiáth Orsolya
9. Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk... Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján... Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk. Émile Zola
10. Az élet egy korlátozott idődarab, amit úgy kaptál, mint egy tiszta lapot, teleírhatod, vagy összegyûrheted, és kidobhatod a szemétkosárba. Az idő: élet. Minden ember élete olyan egyedi és drága, hogy ostobaság lenne azt átszámítani bármilyen más anyagiakra. Janusz A. Zajdel