Holnap s megint Holnap, meg holnap, mászva így megyen Ez napról napra, míg kimért időnk Levánszorog a végső szótagig.

Kapcsolódó idézetek

1. Soha többet nem találkozhatunk holnap, mert mától kezdve nálam minden nap ma van. Úgyhogy holnap is ma lesz. Mostantól mindig most van, mától kezdve minden nap ma. Bérczesi Róbert
2. Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, amit gondol, mond, cselekszik. Életünk minden egyes órája igazából emberré válásunk, kibontakozásunk egy-egy újabb lépcsőfoka. Böjte Csaba
3. Holnap rám új nap virrad, Holnaptól minden más lesz, Vagy (talán) ugyanaz, Mégis én valahogy azt érzem itt bent, hogy Rám egy új nap virrad. Tankcsapda
4. "Egy nap". Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd "egy nap". Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, "soha".
5. Próbálok megélni minden napot úgy, mintha szándékosan visszajöttem volna arra az egy napra, hogy kiélvezzem, mintha az volna az utolsó teljes napja az én nem mindennapi mindennapi életemnek... Mindannyian együtt utazunk az időben, életünk minden napján. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindent elkövetünk azért, hogy élvezzük ezt a rendkívüli utazást.
6. Minden napnak elég a maga baja, a holnapot majd átgondoljuk holnap. Charles Martin
7. Csak még néhány nap és lerakjuk nehéz terhünk Mindegy, igaz, `sz sose lesz könnyebb Csak még néhány nap, míg utunkon megyünk. Margaret Mitchell
8. Még nagyon távolinak tûnik, de a ma a holnapba vezet, a holnap pedig a jövő felé. Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer. Ez a nap mindannyiunk számára eljön majd.
9. Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk. Michelle Richmond
10. Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé. Francis Scott Fitzgerald