Homlokod mögül el, messze ûzöd emlékeid mardosó méhraját, ne szúrjanak, s ne csordítsák a könnyek keserû, sós, mardosó harmatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Folyasd ki a mérget a szívedből, és ne hagyd, hogy újra megmarjanak a múltad tévedései.
2. Töröld könnyed, gyûrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserûség. Szabó Lőrinc
3. Felejtsük el és ne emlékezzünk többet arra, ami elmúlt. Ne legyen se szemrehányás, se mentegetőzés.
4. Ne szánj, könnyeid el ne sírd, ne marasztald a lelkemet; élőhalottként vert e szív, gyász nélkül múljon el e test. Emily Bronte
5. S ne félj te sem, ne fuss előlem, Inkább csittítsd a szenvedést, Csukott szemmel szoríts magadhoz, Szoríts merészen, mint a kést. Pilinszky János
6. Ne hidd, hogy széttépem az emlékeket, miket tőled kaptam, hogy semmi se emlékeztessen reád! Megtartom a hervadt emlékeket, romba dőlt világommal, s (...) édesen merengve a szép múlton, édessé teszem a fel-felújuló fájdalmat! Rudnyánszky Gyula
7. Ne sírj befelé, mert azok a könnyeid méreggé válnak! Ne sajnálgasd, ne gyûlöld magad! Ne pocsékold nagy erődet, azt másra kéne fordítanod! Vavyan Fable
8. Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. Szabó Magda
9. Ne bántsd, ami elmult, mint az álom s ne hánytorgasd azt, ami meg most van: az életnek annyi veresége, fáradtsága, szenvedése rajtam. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
10. Messze tőled - szívem törve, örök búcsút int, Szemed búja szemembe bújva ne csábítson megint.